B A B A B Ó | ByeAlex

4. rész

- Héé-ééj! - viszonozta az ölelést a szöszi, de a borostás férfi hátrált egy kicsit és csak biccentett Sári felé.

- Csinálhatunk egy képet? - kérdezte a kanapéról Brigi, majd előkapta a telefonját.

Alex csak egy aprót bólintva tudatta, hogy mehet a fotó, majd leült közéjük. Nem volt valami jó kedvében, de a fénykép kedvéért felcsapott az arcára egy műmosolyt. Ancsúr megnézte a kismillió selfiet, majd szomorúan vette tudomásul, hogy "Kurva öregnek tűnik". Ezen jót nevettek a srácok, de Alex komor arccal maga elé meredt ezután a mondat után.

- Csinálok egy normálisat - álltam fel a helyemről, aztán kattintottam én is párat róluk.

Ezután a fiúk fele elindult megkeresni a pincérüket, a lányok pedig mozgolódni meg csacsogni kezdtek. Többen Alexszel meg Gergővel dumáltak, de Orsika még mindig az idősebb férfi vállán pihent. Én visszaültem a kanapé szélére és megint a tömeget figyeltem. Volt egy srác aki iszonyú jól nyomta, így kedvem támadt megint táncra perdülni. Hatalmas bociszemekkel pillantottam körbe, hátha valamelyik ribi megsajnál és lejön velem egy számra, de mindenki el volt foglalva, így unottan dőltem a támlához oldalasan, pont háttal az újdonsült társaságunknak.

- A barátnőtök miért ilyen búvalbaszott? - kérdezte az egyik srác, amikor visszaértek a piákkal.

- Mert már régen nem..... - válaszolta Heni, és bár háttal voltam nekik, pontosan tudom, hogy mit mutatott.

- Jaaaj, ezen segíthetünk! - röhögött egy másik gyerek.

- Szépség! Gyere, itt még van hely! - hátrapillantottam, de ők szorosan egymás mellett gubbasztottak, így flegmán felhúztam az egyik szemöldökömet. - Itt az ölemben! Pont ideférsz... - harapott az ajkába.

Én végignéztem rajta tetőtől-talpig, elidőzve az ölén, ahol a kezei pihentek, amivel folyamatosan hívogatott, majd kacagni kezdtem és újra a bulizókat kémleltem. Sajnos elveszítettem szem elől azt a srácot, akivel szívesen táncoltam volna, így még az a kevés életkedvem is elment, ami eddig volt.

- Naaa, gyere már! - kérlelt tovább, de úgy tettem, mintha meg se hallottam volna.

- Hagyd már Dávid! - szólt erélyesen mögülem egy férfihang, majd hátrafordulva kerestem a hősömet, aki leállította a haverját.

Az Alexszel korábban visszaérkező szőke srác volt az, aki csak kedvesen mosolygott, amit gyorsan viszonoztam, majd a csajok tekintetét kerestem. Nem akartam ünneprontó lenni, de holnap még dolgoznom kell, meg Briginek is otthon ücsörög a bébiszitter, így igyekeztem jelezni, hogy indulás van.

Sajnos sikertelen volt az akcióm, annyira, hogy a nem hazafele készülődtek, hanem felelsz vagy merszezni. Vagyis inkább mersz vagy merszezni... Kénytelen voltam megfordulni, mert nem akarom, hogy olyan dolgok történjenek, amiket holnap megbánnának. Mint például rögtön az első feladat: vedd le a bugyidat és tedd Kristóf zsebébe. Lincu felhúzva szemöldökét jelezte, "csak ennyi?" és már kapta is le a miniszoknyája alól a fekete tangát, majd lassan az előbb említett Kristóf felé lépett és kéjesen a farmerja zsebébe helyezte a fehérneműt.

A csapat csak hüledezett, hogy egy ilyennel indították a játékot, majd sorra jöttek a kínos és zavarbaejtő merszek.

- Csókold meg a barátnődet! - került sor Ancsúrra, aki félve nézett felém.

- Na csajok! Akciót akarunk! - nevetett fel, azt hiszem Gábor.

Forgattam a szemeimet, mire Ancsi feltápászkodott és odajött hozzám. Mivel így háttal volt a többieknek, egy gyors puszit adott az arcomra, de ezt a többiek nem láthatták.

- Na perszeee, azt mondtam csókot! - kiáltott fel Dávid.

Ancsi kétségbeesetten vizslatott, majd beadtam a derekam, mivel ha nem teljesíti a feladatot, vetkőznie kell. És amint látom a szandálján, a ruháján meg a bugyiján kívül nincs rajta semmi. Oldalra fordultunk, hogy lássák a dolgot, aztán óvatosan megpuszilta a számat. Ezután még párszor hosszan kóstolgattuk egymás ajkait, majd nevetve váltunk el.