B A B A B Ó | ByeAlex

74. rész

- Kész vagy? - kérdezte úgy, hogy rám sem nézett miközben kinyomta a telefont.

Én csak széttártam a karjaimat, amolyan, 'ennyit tudtam kicsikarni magamból' módra, mire végre felém fordult, végignézett rajtam, majd egy büszke mosoly jelent meg az arcán. Gyorsan átszelte a nappalit, hosszasan és szerelmesen megcsókolt, majd percekig csak néztünk egymás szemébe, így az igazat megvallva, nem is nagyom szerettem volna már kimozdulni, csak a karjaiban lenni az est, és életem hátralevő részében.

- Gyönyörű vagy! - súgta a fülembe, ami teljesen megvadított, de így is késésben voltunk, amit tudtára is adtam, újra.

Csak egy apró puszit nyomott a homlokomra, még egyszer megnézte magát a tükörben, aztán a slusszkulcsot az ujján pörgetve jelezte, hogy indulás van, így felkaptam a dzsekimet és már száguldottunk is Pest utcáin. Rövid autóút után meg is érkeztünk egy étterembe, amiről még sose hallottam, de nagyon fancynek tűnik, így egy kis gyomorgörccsel sétáltam a bejárat felé. Ez az idegesség átcsapott izgalomba, amikor megláttam a nagy tömeget, amit a Slepp, vagyis a srácok és párjaik, plusz haverjaik alkottak.

- Mondtam, hogy késni fog, kérem a sörömet! - nevetett hangosan Bálint.

- Ti erre fogadtatok, kis szemetek? - pacsizott le mindenkivel Alex.

- Meg abban, hogy tuti azért késtek majd, mert "elbasztátok" az időt - kacsintott felém Balázs, amin az egész társaság sírva röhögött.

- És miben fogadtatok? - kérdeztem miután kinevettük magunkat.

- Alexnek a következő öt koncertet Radics Gigi, Vadonatúj érzés című számával kell kezdenie - hangzott el a gonosz tét, mire Alex felé fordultam, aki vadul csóválta a fejét.

- Ne haragudj, de nem tudok hazudni... Fiúk remélem nem sok idő megtanulni azt a dalt, mert nyertetek - fejeztem be, mire a srácok önfeledt kacagásba kezdtek, Alex meg csak egy olyan, 'ezért még kapsz' fejjel nézett rám.

- Na, de úgy látom mindenki megérkezett, úgyhogy foglaljatok helyet és máris megmutatjuk nektek, hogy min munkálodtunk az elmúlt pár hétben! - csapta össze a tenyereit Zoli, majd mindenki megrohamozta a hosszú asztalokat.

Meseszép, kézzel írott ültetőkártyák segítettek az elhelyezkedésben, majd egy vetítő-vászon ereszkedett le a plafonról és Zoli összefoglalója után jött egy koncertfilm az elmúlt félév fellépéseiből. Tudom, nagyon abszurd, hogy még soha nem voltam ott egy koncerten sem, de mindennek eljön az ideje, addig is vigyorogva figyelem a képsorokat, amin a banda fel-le ugrál az egyik pörgősebb számra.

- És akkor el is érkeztünk az est fénypontjához... - állt fel az eddig velem szemben helyet foglaló Alex. - Próbáltuk nagy titokban tartani ezt, de ahogy most végignézek a rajtatok, úgy látom sikerült. Annyira be vagytok szarva! - nevetett - Nyugi, nem oszlik fel a Slepp, vagy nem tudom miért vagytok megrémülve - vigyorgott, mire mindenki megkönnyebbülve dőlt hátra a székén. - Szóval... Biztos sokan tudjátok, hogy picit feje tetejére állt az életem, ebben többen is közrejátszottak, de legfőképp ez a nő, aki a legtöbb dologért, változásért okolható - mutatott rám, mire még a szívem is megállt egy pillanatra. - Rengeteget köszönhetek neki, és bár nem mondom el neki minden nap, de remélem anélkül is tudja, hogy jelenleg a világot jelenti nekem és nagyon hálás vagyok neki mindenért...