B A B A B Ó | ByeAlex

89. rész

- Réta, te mit keresel itt?

- A-a fiúk nem tudtak segíteni, még-méhég Zoli sem tudta mit csináljunk, csak annyit mondott, hogy hívjalak fe-hel - hüppögött az ajtóban.

- Mi történt? - kérdezte Alex idegesen.

- Szakítottam Tomival, aztán arra értem haza, hogy kirakott az a fasz az albiból. Konkrétan minden cuccom a nappaliba volt belökve és két órát adott, hogy elhagyjam a házat. Zoli kocsijába pakoltunk be, de fogalmam sincs, hogy hova menjek...

- De most én mit kezdjek veled? Pénz kell vagy mi?

- Neeem, te hülye, csak valami... Ajjj, nem tudom, de-he... - kezdett megint sírni.

- Kitalálunk valamit! - szólaltam meg, mire Réta összerezzent.

- Te is itt vagy? - nézett rám lekezelően, majd újra Alex felé fordult. - Tavaly azt mondtad, hogy nem jöhetek, mert jaj X-faktor, titoktartási baszás meg ilyenek - változott meg egyből a hangja, mire Alex megszorította a karját és berángatta a szobába.

- Mikor fogod fel, hogy vége? Ez a szar sztori is kamu, mi? Ha meg nem, akkor menjél anyádhoz vagy egy másik faszhoz, aki eltűri a nyávogásodat meg a hisztidet, de a zenekaromat, meg minket is, hagyj ki ebből! - fejezte be mérgesen Alex a mondandóját és nagyra tárta Réta előtt az ajtót.

- Jól becsicskultál... - nézett végig rajta és rajtam is, majd durcásan kisétált.

- Ez. Meg. Mi. Volt? - kérdeztem ledöbbenve.

- Tudod, hogy milyen... Feltűnősködő kis ribanc, nem hiszem el, hogy ezt megcsinálta - temette az arcát a tenyereibe.

- Biztos van valami a levegőben, hogy Léna, Réta meg én is egyszerre bolondultunk meg - emeltem meg a vállamat, mire Alex nagyot kacagott és édes csókot adott. - De őszintén, Lénával volt valami?

- Volt. Most nem szeretnék róla beszélni, de semmi komoly vagy durva.

- Rendben. Köszönöm, hogy nem utálsz! - tereltem el a témát.

Válasz helyett megint csak megcsókolt, majd azon kaptuk magunkat, hogy el is ment az ebédszünete és mehetett vissza. Most én is csatlakoztam és meghúzódva a sminkeseknél, távolról figyeltem a többi énekest. Így, hogy mindig pattanásig feszült idegekkel figyeltük a néha vagány, néha elég hamiskás előadásokat, hamar eltelt a délután. Estére esőt mondtak, így próbálták kicsit felpörgetni az eseményeket, úgyhogy az előző napokhoz képest, ma éjfél helyett már 8 óra körül végeztek.

Egy kiadós vacsora után még sokáig beszélgettünk a többiekkel, majd a szobában punnyadtunk tovább. Elmesélte, hogy régebben találkozgattak Lénával, de amikor Alex egyre többet volt meghívva az RTL-hez, aztán pedig jött az X-faktoros felkérés, rájöttek, hogy nem működne a dolog. Én csak bólogattam, és örültem, hogy ezt is megbeszéltük.

A vasárnap hamar elillant Laci zenekaraival, majd a közös csoportképek után már indulhattunk is haza. A többiektől elköszönve, ők a kisbuszokba, mi pedig a Fiat-ba szálltunk, majd Alex se perc alatt hazakocsikázott minket.

- Nem hiszem el, hogy én háromszor kínlódtam végig ezt az utat, de mindig órákon át gurultam, te meg lezavarod 1 óra alatt - duzzogtam.

- Rutin - nevetett lazán.

Amikor felértünk hozzá, gyorsan vacsorát rendeltünk, majd a Walking Dead alatt én elszunyókáltam és csak arra ébredtem, hogy betakargat. Ekkor, hogy ne aludjunk a kanapén, inkább felvonszoltam magam a lépcsőn és bedőltem az ágyba. Alex jóval később csatlakozott hozzám, viszont reggel már nem volt mellettem, valószínűleg elment futni. Én reggelivel vártam vissza, ami pont kész lett, mire hazaért, ám egyáltalán nem volt étvágya, amit a gondterhelt arca tükrözött.