B A B A B Ó | ByeAlex

23. rész

- Mit keresel itt? - kérdeztem végül zavartan, mikor bejutottunk a lakásba.

- Hát a Sithek Bosszúját - mosolygott, mire forgattam a szememet.

- Hogyhogy ilyen korán? Mióta vagy itt? - tudatosult bennem, hogy itt állhat egy jó ideje.

- Vagy egy órája - gondolkozott el, míg a karórájára pillantott.

- MICSODA? - néztem végig rajta.

- Jó, na... Vagy 20 perce - nevetett, mire vállon csaptam.

- Érezd magad otthon, én elmegyek zuhanyozni, ha nem bánod, hogy még várnod kell egy kicsit - mondtam félénken, mert nem akartam, hogy lelépjen, amiért nem jöttem időben.

Mondjuk nem is beszéltünk meg időpontot, szóval mindketten elcsesztük, de már vártam valami bunkó visszaszólást, hogy "hát ne is ülj mellém büdösen" vagy "tudod ki vár rád még mindig", de ezek helyett egy sokkal kedvesebb énje szólalt meg.

- Ha te sem bánod, hogy beszállok melléd - húzta kaján vigyorra a száját, majd megint bokszoltam egyet a felkarjára. - Jól van na... De igyekezz! - tapsolt kettőt, én meg elindultam zuhanyozni.

Siettem ahogy csak tudtam, majd egy törölközőt magamra kapva rohantam a szobámba, hogy felvegyek valami kényelmeset. Egy melegítőgatyát hajítottam az ágyra, aztán egy egyszerű, bő fekete pólót, majd elindultam a fiókokhoz, hogy elővegyek egy bugyit meg pihe-puha zoknit.

- Szerintem ezt keresed - szólalt meg mögülem a vendégem, majd lassan megfordultam.

Egy fehér csipke tangámat tartotta a kezében, majd biccentett a fejével, hogy menjek érte. Nem mentem bele a játékába. Fogtam egy franciabugyit a fiókból és elindultam a többi cuccért, amik az ágyon hevertek. Ekkor Alex is elindult és kikapta a bugyit a kezemből, majd a magasba emelte azt, hogy még véletlenül se tudjam visszaszerezni. Felém nyújtotta az általa választott darabot, amit durcásan kivettem a kezéből, majd visszamentem a fürdőbe felöltözni.

Miután elkészültem a konyhába siettem, majd gyorsan kipakoltam a rágcsálnivalókat, aztán a tányérokat egyensúlyozva sétáltam be a nappaliba, ahol Alexet megint a cipőjébe bújtatott lábát az asztalon pihentetve találtam.

- Cipő! - kiáltottam rá ugyanúgy, mint múltkor. 

- Ahjj, főnökasszony - forgatta a szemeit, majd ledobta a csukát az asztal mellé. 

Elindítottam a filmet, aztán elterültem a kanapé bal oldalán, egészen távol Alextől. A nagy elkényelmesedésemben persze elkezdek a pilláim lecsukódni, majd mindig megremegtem mikor felkeltem. Alex ezen jót röhögött, aztán hozzámvágott egy párnát, majd ezt megismételte annyiszor, ahány párna a keze ügyébe akadt, így a film végéig ébren tartott. Automatikusan elindult a negyedik rész, de nem bírtam tovább, így a felénél bealudtam, amit a vendégem a film történései miatt észre sem vett.

00:26kor ébredtem fel a telefonom kijelzője szerint, és egyből Alexet kerestem. A tv kikapcsolva, a nasis tálak elpakolva, én meg betakarva feküdtem a kanapén. Kibújtam a pléd alól, majd szétnéztem a lakásban, de csak egy cetlit találtam a konyhaasztalon.

"Jó lenne, ha jövőhéten nem aludnál be és láthatnám rajtad azt a csipkét"

Hangos nevetésem töltötte be az "aggleány" lakásomat, aztán bedőltem az ágyamba és visszaaludtam. Reggel ráérősen készültem el, majd elindultam az óráimat megtartani. Mindegyik jó hangulatban telt, így mosolyogva mentem a nap végén a recepciónkra.

- Ennek a vigyornak a hátterében tuti valami pasi áll! - nevetett Niki.

- Eró! - integettem a folyosóról érkező tanárra, ezzel elterelve Niki figyelmét a további kérdezősdiről.

- Helló lányok! - biccentett felénk.

Még beszélgettünk kicsit majd elindultunk hazafelé. Otthon aztán a szokásos punnyadás és edzésterv készítés töltötte ki a hétvége perceit. Vasárnap este azonban kaptam egy sejtelmes üzenetet.