B A B A B Ó | ByeAlex

105. rész

- A nagy kapkodásban, nehogy elfelejts valamit! - figyelmeztettem két csók között, és bár nem hiszem, hogy meghallotta, tudom, hogy mindig gondol a megfelelő védelemre.

Édes csókjaitól teljesen elöntött a mámor és ezt csak fokozta, hogy férfias kezei a testem minden milliméterét végigsimították. Néha megálltunk elidőzni egymás tekintetében, majd újabb és újabb szenvedélyes csókcsatába feledkeztünk. A gyönyör kapujában érzéki csókot lehelt ajkamra, majd a mellkasomra hajtotta a fejét és úgy pihentünk sokáig. Én az arcát simogattam és nem győztem megköszönni, hogy Ő van nekem. 

- Most elkezdhetnénk vitázni, hogy ki a szerencsésebb a másikkal, de annak nem lenne semmi értelme - mosolygott - meg, amúgy is egyértelmű, hogy te, mert azért ezt - mutatott végig magán - nem kaphatja meg bárki - röhögött a mondandója végén, majd belőlem is kitört a nevetés.

- Még jó, hogy a szerénységedet szeretem a legjobban, a humorod után - pusziltam meg a homlokát, majd a fürdő felé biccentettem, ahova boldogan követett.

A forró vízcseppek zuhataga alatt újabb puszikkal halmozott el, amiktől még a lábam is megremegett. Ő ezen persze jól szórakozott, így folytatta a nyakam meghódítását, de amikor már nem bírtam tovább, egyszerűen csak szembefordultam vele és megcsókoltam.

Nem tudom a repülőn mennyit pihentünk, de miután így egymásnak estünk, eléggé elfáradtunk mindketten, így elhatároztuk, hogy alszunk egy nagyot. Ebből végül csak annyi lett, hogy kb. két órára elszundítottunk és a 7 órás reggelire már üdén sétáltunk le, amin még mi is meglepődtünk. 

A helyi finomságokkal megtömött asztalok között sétálgattunk, és amíg Alex a kajakínálatot csekkolta és azt kerestem, hogy hol foglalhatunk helyet. Végül a teraszon, a legszebb panorámát nyújtó asztalnál huppantam le és megvártam amíg Alex összeszedi ami neki kell, majd cseréltünk.

A reggeli után lenge ruhába öltözve meneteltünk a part felé, de amint megláttuk a tömeget, másik elfoglaltság után kutakodtunk.

- Az egyik tábla jet-skizést hirdetett, ha jól láttam - mosolyogtam - vaaagy... Nézd! Búvárkodás? - mutattam egy másikra, és vártam, hogy Alex eldöntse mit csináljunk ma. - De lehet, ha egy kicsit lentebb sétálunk már nem lesznek annyian.

- Ezt is imádom benned. Spontán, kiszámíthatatlan, mint én. Legyeeeeen... - kopogtatta a táblákat, majd mélyen a szemembe nézett.

Ezek után csak megszorította a kezemet és maga után húzva indultunk el balra, ahol azt hiszem a búvárkodást lehetett kipróbálni. Végül tényleg a fekete kezes-lábasokban járkáló emberek felé igyekeztünk, de ugyanilyen lendülettel ki is kerültük őket, így értetlenül fordultam hátra, majd Alex felé és újra vissza.

- Tudom, hogy nem fogod elmondani, hogy mit tervezel, de... Mit tervezel? - nevettem fel hangosan.

- Csak gyere! - kacsintott.

- Mondd el kérlek! - néztem rá őzikeszemekkel, de nem hatott.

- Majd meglátod!

- Megsúgod? - próbálkoztam újra pár perc múlva, mert már semmilyen turista-csalogató felirat nem ékeskedett sehol, csak a fehér homokos part húzódott mellettünk, ameddig a szem ellát.

Lassított léptein, velem szembefordult, majd gyengéden megfogta az arcomat. Egyre közelebb hajolt, majd végre megszólalt:

- Megőrjítesz! Még két percet bírj ki! - suttogta.

- Olyan gonosz vagy! Most miért nem mondod el? - vágtam le egy műhisztit, hogy még gyorsabban teljen az idő.

- Mert már itt is vagyunk - grimaszolt.

A lélegzetem és a szavam is elállt a látványtól. Két gyönyörű, több méter magas szikla emelkedett a magasba a hullámok közül, az egyik kicsit jobbra, a másik balra hajolt, így úgy nézett ki, mintha ölelnék a ragyogó napot, melynek sugarai kedvesen simogatták arcunkat.

- Ez hihetetlen!

- Tudtam, hogy tetszeni fog! Még jó, hogy eszembe jutott merre jöttünk.

- Voltatok itt a fiúkkal? Azt hittem, hogy rámentetek az extrém dolgokra tavaly - incselkedtem, mert nem hittem el, hogy Zolival vagy Dáviddal ilyen "tipikusan romantikus" helyre látogattak volna el az egy évvel ezelőtti kiruccanásuk alkalmával.

- Ja, nem, csak olvastam róla - válaszolt feltűnően gyorsan és zavarodottan.

- Alex, kivel voltál itt? - húzódtam el tőle.

- Akárkinek a nevét mondanám most, úgyis megharagudnál... - engedte el a derekamat.