B A B A B Ó | ByeAlex

47. rész

- Az addig oké, hogy felbasztalak és leiszod magad, az már annyira nem oké, hogy az utcán mászkálsz pulcsiban -30 fokban, meg az sem, hogy hullafáradtan kocsiba ülsz, és eljössz hozzám. Felhívtál a kocsiból, a lakásom elől, amit by the way, nem tudom, hogyan találtál meg; elkezdtél hisztizni, aztán ordítottál és kinyomtad a telefont. Ezek után a következő dolog amit tudok rólad, hogy a kibaszott kórházban vagy karácsonykor?! És ezt is csak Lincutól.

- Szerinted én írtam ezt a szar forgatókönyvet az életemhez? Őszintén? Szerinted direkt ültem kocsiba kialvatlanul és hajtottam hozzád, hogy elmondjam, nem akarom hogy eltűnj megint, mert veled akarok lenni? És direkt aludtam be a kocsiba, hogy nekem jöjjenek, hogy aztán majd a nagy kórház-jelenetnél megkérd a kezem, vagy mi?

- Miért akarsz velem lenni? - kérdezte a kifakadásom után halkan.

- Mert jó veled lenni, szeretem amikor itt vagy és hogy bármikor, bármiről, bárhol beszélhetek veled, persze ezt nem lehet, ha kapok heti 1 sms-t, hogy: 'majd kereslek Szofi'! Azt is szeretem, hogy mindenhez hozzá tudsz szólni, na meg bele is, mégha nem is kellene. Mindenről van véleményed, amit amúgy néha magadba tarthatnál, de örülök, hogy mindent megosztasz velem. Tudom, hogy nagyon sűrű hétköznapjaid vannak, hogy magadra is alig tudsz időt szakítani, így nem akarom, hogy azt érezd: most magam mellé foglak láncolni.

- Heti két sms? - kérdezte rezzenéstelen arccal.

- Legyen három, meg egy Stranger Things maraton.

- Kettő és Walking Dead! - nézett mélyen a szemembe, de a nagy komolyságán pillanatok alatt elnevettem magamat.

- Gyere ide, teee, bolond jány! - nyúlt a kezemért és az ölébe húzott. - És tényleg ott ültél a ház előtt?

- Igen...

- És kajak elhitted, hogy én meg itt vagyok és várom, hogy kinyisd az ajtót nekem?

- Egy másodpercre igen, aztán meg...

- Elkezdtél bőgni, mint egy óvodás bazdmeg - kacagott fel hangosan.

- Jól van na! Látod, ezért nem kellett volna egyáltalán semmit sem csinálnom! Megírtam volna itthonról a 'boldog kari' sms-t és kész, sose látlak többé.

- Akkor én jöttem volna - simított ki egy tincset az arcomból.

- Ja, aztán mentél is volna, és nem is kerestél volna a következő albumodig vagy a következő X-faktorig, vagy ki tudja...

- Na, ne durcázz már! - ölelt meg szorosan, majd adott egy forró csókot.

- Ennyivel be kell érned az elkövetkezendő napokban - fenyegettem meg.

- Mi van?

- Eddig kétszer szexeltünk és mindkettő után felszívódtál...

- Egy: azt mondtad nem szex volt, kettő: mégis megint itt vagyok. De tudod mit? Jó! Legyen, ahogy a kisasszony kívánja! Nincs semmi, amíg te nem mondod - tartotta fel a kezeit, majd elkezdett fészkelődni, hogy szálljak le a lábáról.

Gondoltam most végre megleckéztethetem, így győztes vigyorral dőltem hátra és bekapolcsva a TV-t gondolkoztam, hogy mit fogok majd a fejéhez vágni, ha rám mászik vagy elhúzza a csíkot az év legutolsó hetén.

Az éjszaka rendben ment végül, és tudta tűrtőztetni magát. Aztán meglepő módon minden nap keresett, még akkor is, amikor nem tudott feljönni. Ha pedig mégis nálam éjszakázott, akkor csak aludt mellettem az ágyban és nem tűnt úgy, mintha eszébe jutott volna bármilyen mocskos gondolat, így elterveztem, hogy szilveszter éjjel egy kis meglepetéssel fogadom majd.