„Rutkovszki Zsófi éli a szeleburdi és pörgős mindennapjait, ám a bulikkal telített életét egy közismert férfi egyik másodpercről a másikra átírja."
Két szó:
BYEALEX. Fanfiction.
Szerintem nem kell többet hozzáfűzni...
Olvassátok szeretettel és kív...
- Sziasztok srácok! Erick vagyok és a mai órától számítva, egy hónap múlva ilyenkor már mind a parketten fogjátok hódítani a csajokat a legjobb mozdulatokkal! - kezdett bele az órába Eró, aztán még mesélt a tánc eredetéről, a zenéről és a tánc prezentálásáról is, vagyis hogy szerinte mikor és hol a legalkalmasabb csillogtatni a tudást.
- Mivel ez a tánc női körökben is igen népszerű, így drága kolléganőm eljött inspirálódni - mutatott a sarokba, ahol egy babzsákon nevetgéltem azon amit mondott.
- Sziasztok! Eró jól mondja... Holnap indul nekem is egy kezdő reggaetonom, úgyhogy megnézem mivel tudnám motiválni a csajokat - intettem feléjük. - De ha már itt tartunk... 1 hónap múlva TI és MI... ITT...
- Most komolyan azt hiszed legyőzhettek minket? - rázta a fejét magabiztosan Erick.
- Sírva kullogtok majd haza a vereség után El Jefe! - nevettem fel hangosan, majd közelebb lépett és kezet ráztunk a párbajra.
A fiúk ezután nagyon jó kedvvel vágtak bele az órába, amin a legalapabb lépéseket és mozdulatokat gyakorolták. Annak ellenére, hogy kezdők, elég ügyesen utánozták Erót, úgyhogy nagyon fel kell készítenem a csajaimat a küzdelemre.
Az óra végeztével elköszöntünk a fiúktól, majd a levegőbe nyújtott karjaimmal vártam, hogy felsegítsen valaki a babzsákfotelből. Erick nevetve húzott fel, megölelt és kisétáltam a teremből. A folyosón összetalálkoztam Sacival és az idős csávójával, ami nagyon megdöbbentett, de pár perc faggatózás után kiderült, hogy Sári nem akarja megtanítani az újdonsült urát salsázni, így inkább párként beiratkoztak hozzánk egy 2 hetes intenzív gyorstalpalóra. Örültem, hogy boldognak látom a barátosnémet, de nem fogom egyhamar elfelejteni, hogy a faszija leleszbizett.
Hazaérkezve megint a semmittevés töltötte ki a délutánomat, majd nekiálltam az új edzésterveket összeállítani. Mire ezzel készen lettem már jojózott a szemem a sok apró és színes betűtől meg az excel tábláktól, így a nemrégiben érkezett messenger üzenetemet is többször el kellett olvasnom.
"Remélem segített a krém" - jött egy ismeretlen számról az árva mondat, de egyből tudtam, hogy ki telefonbetyárkodik.
"Gyorsan gyógyul" - pötyögtem vissza, mire 3 másodperc múlva érkezett is a reakció.
"Nem hiszek neked... Küldj képet róla" - írta, majd belementem a játékba. A telefont a mellkasomhoz emelve lőttem egy képet. Felhúztam az amúgy is rövid nadrágom szárát és a leragasztott gézből lehámoztam egy kis részt, így a már majdnem begyógyult sebem is a képbe került. A fotó elég homályos lett, így csináltam még egyet, de egy picit változtattam a beállításon... A lehorzsolt combomból kevés látszódik, inkább a rövidgatya alól kivillanó fekete tangám és a hasam dominál a képen. Gondolkodás nélkül a másodikat küldtem, hadd forrjon a vére. Úgy tűnt a célomat elértem, mert percekig csak a 'látta' felirat nézett vissza rám a kijelzőmről, majd hirtelen megrezzent a telefon a válaszával.
"Szép seb....."
Most komolyan, ennyire futotta a nyálcsorgatás után? Ezt vártam 3 percig?
"Élőben jobban néz ki" - írtam vissza incselkedve, mert tudtam, hogy jót nevet majd rajta.
"Elhiszem😏" - jött az újabb buborék a kijelzőmre, majd azt követte egy másik: "Mit csinálsz ma este?"
"Belekezdek a Star Wars-ba újra, mert képben akarok lenni, mikor kijön a Zsivány Egyes" - írtam a tervezett programot és úgy éreztem, hogy végre visszább fog venni a nagy arcából, miután jól felpezsdítettem a képpel, és egy ilyen unalmas üzenettel lelombozom.
Nagyon rosszul gondoltam, mivel ez a kép jelent meg a képernyőmön.
"Akkor ez nem véletlen"
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
