B A B A B Ó | ByeAlex

16. rész

Elköszöntünk a csapattól, majd elsétáltunk a legközelebbi parkolóba, ahol Alex egy Mini mellett megállva nyitotta az ajtókat. Ledobált pár cuccot a hátsóülésekről, aztán hátrébb állt, hogy be tudjak ülni, de kérdőn néztem rá.

- Mi az királylány, nem tetszik a hintó? - nézett flegmán, de a feladott magas labdát muszáj volt lecsapnom.

- A hintó gyönyörű, csak a király egy paraszt - fogalmaztam meg a velős véleményemet, mire hangosan felnevetett.

- Naaa, egészen átvetted a stílusom, elég volt pár óra - vigyorgott elégedetten.

- Nem szeretnék hátraülni - húztam el a számat.

- Hisztihercegnő... - forgatta a szemeit, majd bezárta az ajtót és a kocsin körbesétálva kinyitotta az anyósülés oldalát.

Behuppantam oldalasan a kényelmes ülésre és az övemet bekötve vártam, hogy a sofőröm is elfoglalja a helyét. Beindította a motort és elindult a kis utcákon.

- Megyeri út - szólaltam meg miután már kanyarodtunk párat, de mintha meg sem hallotta volna, hajtott tovább a vadidegen utcákon.

Nemsokára megálltunk az egyik ügyeletes patika előtt és beszaladt valamiért. Időm sem volt megkérdezni, hogy mit csinálunk itt, olyan gyorsan kipattant a kocsiból, de nemsokára vissza is tért.

- Ezzel bekenheted majd a sebet, állítólag jót tesz, ez meg csak géz - matatott a zacskóban.

- Köszönöm!? - csodálkoztam a kedvességén, mert nem néztem volna ki belőle egy ilyen gesztust.

- Már annyira nem is vagyok paraszt, mi? - kérdezte gúnyosan az előző kommentáromat idézve.

Én csak mosolyogva néztem az elsuhanó épületeket, majd végre bekanyarodtunk az ismerős útra, így örültem, hogy nemsoká ágyba kerülök. GPS-ként irányítottam őt a lakóházig, majd egy kapubejáróhoz húzódva megállította a kocsit. Udvariasan segített kiszállni, majd az épületig kísért a tipikus, kis kígyós szatyorral a kezében. Elköszöntem tőle a kapuban, de meg akart bizonyosodni róla, hogy épségben hazajutok, így a liftig sétáltunk, ami már repített is minket a 10.-re.

- Köszönöm szépen a fuvart és a mentőszolgálatot! - vigyorogtam, közben a kulcsaimat halásztam ki a zsebemből.

- Óvatosan majd a sebbel! Itt maradhatok és segítek levenni a nadrágot, ha gondolod... - húzta perverz mosolyra a száját.

- Köszi, de megoldom! Nagylány vagyok már! - nevettem fel, és csak reménykedtem, hogy a szomszédok nem kelnek fel a hahotázásomra.

- Jó éjszakát Szofi! - biccentett.

- Szép álmokat Alex! - intettem neki és megvártam míg beszáll a liftbe.

Gyorsan lehámoztam magamról a szakadt farmert, ami elég nehezen ment, de végül ígéretemet tartva sikerült egyedül is. Bezuhantam az ágyba pucéran, aztán a reggeli ébresztőmig meg sem mozdultam. Az amire keltem végül nem a telefonom csengése volt, hanem az ajtón egyre hangosodó kopogás. A szemeimet törölgetve igyekeztem beengedni a vendégemet, majd eszméltem, hogy nincs rajtam semmi, így felkaptam egy törölközőt a fürdőkád széléről és kinyitottam az ajtót.

- Jó... reggelt! - nézett végig a lenge öltözékemen Eró, majd nagyot nyelt és próbálta a szemkontaktust tartani.

- Jó reggelt! - vigyorogtam, majd nagyra tártam az ajtót előtte, ezzel beinvitálva őt.

- Hogy vagy? - kérdezte, én meg bólogattam, hogy megvagyok, majd leültünk a nappaliban. - És a lábad? - kérdezte halkan, majd a combomat alig fedő törölközőt kezdte el fentebb csúsztatni.

- Elmegy egynek - rántottam meg a vállamat.

- Nagyon aggódtam... Mit csinált az a fasz? - kérdezte ingerülten, de a keze még mindig a fedetlen combomom pihent.