B A B A B Ó | ByeAlex

52. rész

- Te jó ég, milyen buzi gyerekkel? - kacagtam hangosan, de ő továbbra is komoly arccal figyelt.

- Azzal a táncos csírával.

- Erickkel? - kérdeztem még mindig mosolyogva.

- Azzal.

- Hé!

- Na, szép... Ugyanúgy véded őt, mint álmomban - húzódott el, én meg döbbentem figyeltem a mozdulatait.

- Alex, hagyjál már, azt csak álmodtad! Az hogy a tudatalattidban ilyen dolgok keringenek, nem én tehetek!

- De lehet, hogy megtörtént azalatt a 4 hónap alatt - tette keresztbe maga előtt a karjait.

- Miről beszélsz? - néztem rá hitetlenkedve.

- Ne mondd már, hogy nem volt semmi... Már a rakparton nyáron is úgy vergődött, azt hittem akkor is, hogy leütöm...

- Csak nem ismert téged és nem akart otthagyni! Miért te egyedül hagynád Rétát egy ismeretlen sráccal?

- HOGY JÖN IDE RÉTA? - kérdezte ingerülten.

- Csak kérdezem, hogyha te az egyik kollégádat látnád egy vadidegennel, akkor szó nélkül otthagynád? - ismételtem magamat higgadtan.

- Nem, de en...

- Akkor meg? Mi csak munkatársak vagyunk.

- Ajánlom is, különben szétbaszom azt a kölyköt!

- Te nem vagy normális! - álltam fel idegesen és az ajtó felé vettem az irányt.

- Most hová mész?

- Haza - mondtam miközben rángattam magamra a kabátomat.

- Ne hülyéskedj már! Január elseje van, este 11, mégis hogy mész haza? - fordult hátra a kanapén, így láthatta, hogy nem viccelek.

- Nagylány vagyok már, megoldom - csaptam be magam után az ajtót és leszaladtam a lépcsőkön.

Szerencsémre nem rendezkedtem be erre az egy napra Alexnél, így mindenem a kabátomban volt, úgyhogy hívtam egy taxit amíg a postaládákhoz értem, majd az épület előtt mászkáltam, és vártam, hogy ideérjen a fuvarom.

- Azonnal gyere vissza! - hallottam Alex végtelenül dühös hangját mögülem, de úgy tettem, mintha nem is lenne ott. - Gyere be! - fogta meg a karomat és elkezdett húzni a lépcsőház felé.

- Hazamegyek - rántottam el a karomat.

- Ne hisztizz már itt! Gyere fel és megbeszéljük - vette nyugodtabbra a figurát, de nem engedtem.

- Haza. Szeretnék. Menni - tagoltam, hogy végre felfogja ő is.

- Bazdmeg Szofi - engedte el a karomat és durcásan visszasétált a házba.

A taxim 2 perc múlva meg is érkezett, majd bő 40 perc múlva haza is értem, bár a múltkori másfél órás kocsikázásomhoz képest elég nehéz volt elhinni, hogy 1 órán belül lehet teljesíteni ezt a távot. Felérve a lakásba gyorsan lezuhanyoztam és bedőltem az ágyba, majd lekaptam a telefonomat az éjjeli szekrényről és küldtem egy jó éjt sms-t Alexnek. Annak ellenére, hogy nem válaszolt, én hallottam magamban, ahogy a rekedtes hangjával ő is szép álmokat kíván. Még szerencse, hogy én nem ezt írtam, mert tuti félreértené. Nem mintha érteném, hogy miért álmodik arról, hogy a kollégámat rúgdossa.

Reggel szomorúan keltem, mivel eléggé hozzászoktam ahhoz, hogy mostanában elég sokszor aludtunk együtt, de ez egyből átcsapott idegességbe, amikor megláttam, hogy még mindig nem válaszolt az üzenetemre, így elhatároztam, hogy addig irosgálok neki, amíg vissza nem jelez arról, hogy él vagy hal.

"Alex, ez kurvára gyerekes, kérlek írj vissza!"

"Látom ma is sokáig alszol, majd írj."

"Most már tuti fent vagy, válaszolj!"

"Alex bazdmeg..."

"ALEX?"