B A B A B Ó | ByeAlex

98. rész

- Mi van vigyori? Kipihented magad? - bújt hozzám Alex.

- Pont nem, szerintem aludtam vagy 4 órát összesen - nevettem - csak álmodtam valami nagyon jót, de amúgy most nem is jut eszembe, hogy mit, csak tudom, hogy boldogok voltunk és ajjj, nem tudom, mindegy, de jó volt felkelni erre - fejeztem be a kesze-kusza gondolataimat, miközben próbáltam felidézni az álmot.

- Majd ha eszedbe jut elmondod - adott egy puszit a homlokomra, majd elkezdett készülődni.

Ezzel együtt engem megint arcon csapott a tehetetlenség, mivel a héten "vakáció" néven szünet van a táncsuliban. Ennek minden normális ember örülne, és ezt tetőzi, hogy 4-én mi nyaralni megyünk, tehát ha úgy vesszük, majdnem 3 hetes a szabadságom, de én úgy élem meg az egészet, mint valami kalitkába zárt madárka. Sok az új inger a lakás meg a környék miatt, de közben meg unatkozok és nem tudok mit kezdeni magammal. Sürgősen találnom kell valami hobbit vagy elfoglaltságot, hogy kitöltsem a szabad perceimet.

Amíg ezen agyaltam, Alex kész is lett, így ő elindult dolgozni én meg, a nagy semmittevő, maradtam az ágyban. Sokáig gondolkoztam még, hogy mit csináljak, amikor eszembe jutott, hogy nincs is jobb lehetőség arra, hogy feltérképezzem a környéket, mint egy reggeli futás. Bár én sem értem, hogy az utóbbi időben mi ütött belém és mi generálja ezeket a futás iránti vágyakat, de hatalmas mosollyal az arcomon indultam el az utcánkban. Hol gyorsabban sétáltam, hol kullogtam, mert azért még mindig nem nevezném futásnak azt amit művelek, de a lényeg, hogy jól esett a saját tempómban megkerülni a lakóparkot.

Találtam egy másik kisboltot, de ez ilyen fancy, drága, Alex ízlését és életmódját kielégítő extra-szuper-bio-egészséges bolt, mindenféle ilyen meg olyan mentes dolgokkal, chia-maggal, bulgurral meg egyéb "hülyeségekkel", amik arra emlékeztettek, hogy régen ettem már egy jó zsíros pörköltet, nokedlivel. Nyilván, ha hazaérek, ennek az elkészítése lesz a következő teendőm.

Ahogy az utolsó sarkon is befordultam láttam még egy bölcsi-ovi-iskola kombót, ahol a gyerekek méregdrágának tűnő designer ruhácskákban fetrengetek az ugróiskola közepén, vagy éppen birkóztak a homokozóban. Nem is értem, hogy minek adnak ilyet a kölykökre, ha tudják, hogy óvodába mennek és nem az Oscar-díj átadásra, de amúgy meg ki vagyok én, hogy ilyenbe beleszóljak...

Amint hazaértem, visszamentem a tegnapi boltba és tényleg megcsináltam a lehető leghízlalóbb ebédet a világon, majd egy nagy adaggal leültem a laptopom elé és én, a nulla kreativitással megáldott ember, rákerestem a sokak által kedvelt tevékenységekre. A "100 hobbi, amibe te is beleszerethetsz, ha egyszer elkezded" című blogbejegyzést görgetem már fél órája, de semmi érdekeset nem találtam. Mármint nyilván szörföznék, meg a snowboard-ozást is kipróbálnám, de valószínűleg a top 10-ben helyet foglaló olvasással meg a biciklizéssel kellene barátkoznom először.

Olvasás, te jó ég, azt sem tudom mit olvastam utoljára és mikor. Na jó, de tudom, ezt az idióta bejegyzést, ami semmi jó ötletet nem adott arra hogy mit csináljak, amíg egyedül vagyok otthon. Süthetnék is, de a tegnapi sushi-készítés annyira elvette a kedvemet az ilyen konyhai kísérletezésektől, hogy legközelebb szerintem karácsonykor állok neki egy komolyabb tíz-fogásos vacsinak.

Mi lenne haaaa... Mondjuk horgolnék? Az elég egyszerűnek tűnt, amikor 4 évesen mamát figyeltem a Micimackó reklámblokkjában. Ezen a gondolatomon fellelkesülve, ma már a sokadik alkalommal elindultam otthonról és a legközelebbi rövidáru boltig meg sem álltam.