B A B A B Ó | ByeAlex

11. rész

Az egyrészes fürdőruhát már magamra vettem otthon, így már csak egy rövidgatyát kaptam fel, meg a sarumat és indultam a medencékhez. Levezényeltem az első aerobikot a szárazföldről, majd elmentem ebédelni. A büfés már előre köszönt és menetrendszerűen nyújtotta a hot-dogomat, amit minden hétfőn ugyanekkor, ugyanitt elfogyasztok. Most az eddigieknél is finomabb volt, így boldogan köszöntem el, majd vártam a következő csoportomat, azonban két ismerős arccal találkoztam az órám előtt.

Saci és az idősebb csávó áztatták magukat az egyik jakuzziban, majd Sári őrült integetésére közelebb mentem. Érdeklődtem a hogylétük felől, majd elhívtam őket az órára, de teljesen bepunnyadva a buborékok között, csóválták a fejüket. Megértem, még én is inkább szaunáznék vagy pihennék az órám helyett, szóval elköszöntem tőlük és visszaindultam a medencékhez.

A második óra is lement, majd egy kedves ismerősöm lányának tartottam meg a szokásos extra edzését, mert úgy érzi a heti 4 versenyre felkészítője nem elég... Ez aztán az elszántság! Megúszta az eddigi rekordját, úgyhogy megéri a kínlódás. Ez már a sokadik jó dolog, ami ma velem történt, így vigyorral a fejemen indultam a kocsimhoz. Ha eddig jó napom volt, akkor az most egy csettintésre megváltozott, ugyanis a hely, ahol eddig évekig parkoltam, most lehet tilossá lett keresztelve. Ahogy közeledtem egyre tisztábban láttam, hogy a piros csomagocska ott feszül az ablaktörlőm alatt. Fasza...

Idegesen kaptam ki, majd megláttam, hogy csak egy ötletes szórólap volt, ami az egyik új romkocsmát reklámozta, így a saját bénaságomon röhögve beültem a kocsiba. Elhajtottam a tánciskoláig, majd elindultam a bejárat felé. Amikor nyitottam volna azt, egy napbarnított férfias kéz előzött meg, és nagyra tárta előttem az ajtót.

- Hola! Qué tal? - érdeklődött anyanyelvén Erick, én meg nevetve válaszoltam, hogy megvagyok. - Tegnap nem jöttél az óráimra... - hajtotta le a fejét szomorúan.

- Úristen! Ne haragudj, totál kiment a fejemből! - csaptam a homlokomra mérgemben.

- Csak viccelek! Majd jössz, amikor tudsz - nyugtatott.

- Bocsáss meg! - kérleltem megint.

- Hermosa! Majd ha lesz időd, jössz, ennyi! Csak szeretnék veled táncolni - nézett a szemembe mélyen, amitől levert a víz.

- Rendben El Jefe! Akkor most hétvégén! - kacsintottam rá, mire úgy láttam, hogy elpirult. - Öhmmm, hétvége... Nincs kedved eljönni a partra egy kis fröccsözésre? - kérdeztem tőle, és végig azon szorítottam, hogy igent mondjon.

Mintha egy tündérkeresztanya vagy egy kis angyal kísérne ma mindenhova, mert ahol járok, jó történik velem. Nem elég a sok új ruci, jó volt az edzés, finomat ettem, és Erick végül belement egy kicsi italozásba.

Az órák végeztével hazasiettem, majd elgondolkoztam a mai napon. Amíg a tv-t kapcsolgattam a távirányítón koppant Alex gyűrűje, amit megint vizsgálni kezdtem. Amióta rajtam van csak fantasztikus dolgok történtek velem. Tuti, hogy az újonnan kapott ékszer miatt voltam ma ennyire mázlista. A beteg elméletemet akartam megcáfolni azzal, hogy éjszakára levettem a gyűrűt. Utólag azt kívánom, bár ne tettem volna...

Másnap elaludtam és ezáltal elkéstem az aerobikról. Az usziban hisztiztek a nehéz feladatok miatt, aztán csak negyedik gyújtásra indult el a kocsi, amivel lassan araszoltam a suli felé. Az ajtót becsapva leszakadt a kis csengőnk ami jelzi a tanítványok érkezését, majd az óráimon nem működött se a légkondi, se a bluetooth speakerem.

Bár a kellemetlenségek felét megoldottam, attól még rákerült ez a nap a 'top 10 leggázabb napom' listámra. Juhú.