Millió rózsaszirom terítette be a földet, apró gyertyák sorakoztak a bejárattól az étkezőasztalig és már az előző lépcsőfordulóban hallani lehetett egy lágy dallamot, ami egyre erősödött, ahogy bentebb léptem a lakásba. Alex levakarhatatlan vigyorral figyelte, ahogy az asztalhoz lépek, majd befejezte az imprót és komótosan felém sétált. A csípőmre helyezte férfias kezeit és lassan csúsztatta azokat a derekamig, majd gyengéden magához húzott és szenvedélyes csókba feledkeztünk. Ezt a meghitt pillanatot a szomszéd köhintése szakította meg, ugyanis ekkor eszméltünk fel, hogy meglepettségemben nem zártam be magam után az ajtót. Alex intett neki, mire a mogorva nő csak sarkon fordult és próbálta kinyitni a saját ajtaját.
Miután alaposan bezárta mind a három kulccsal az ajtót, nagy lendülettel elindult felém és felkapott az ölébe, majd folytattuk, amit elkezdtünk. Állkapcsát a kezeim közé szorítottam, és a hüvelykujjaimmal simogattam az arccsontját, de mivel imádom amikor borostás, így egy vadabb pillanatban végigkarmoltam az arcát, ami persze arra ösztönözte Alexet, hogy felcipeljen a hálóba. Amikor elindult a lépcső felé, lassan lecsúsztattam az egyik lábamat a derekáról és elkezdtem helyette a konyha felé húzni.
Izgatottan mosolygott bele csókunkba és egy könnyed mozdulattal a pultra emelt, és lassan megváltunk a ruháinktól. Huncutul kacsintott, miután végigpásztázta minden porcikámat, és a vágytól égő teste egybeforrt az enyémmel. Hiába volt minden tökéletes, a nagy hévben nekem kellett figyelmeztetni, hogy keressen egy óvszert, ha nem szeretne még pelenkát cserélgetni. Ekkor persze duzzogva otthagyott, de pár másodperc múlva ugyanolyan kéjjel falta ajkaimat, mint azelőtt.
Miután lezuhanyotunk, felmelegítette a vacsit és egy pohár borral bekuckóztunk a kanapéra, majd kérdőre vontam a történtek miatt.
- Nagyon remélem, hogy Zoli tudott erről az egészről és nem keresgélnek még mindig - húztam fel szemrehányóan a szemöldököm, mire felnevetett.
- Persze, hogy meg volt beszélve. Mikor múltkor mondtad, hogy sose figyeled mikor merre van koncertünk és hogy meddig tartanak, így egyfajta tesztként kitaláltuk ezt, hogy beigazolódjon, hogy szarsz a fejemre.
- De bolond vagy! Ez nem igaz! De pont te mondtad, hogy néha te sem tudod, hogy hol lesz a következő fellépés, annyira be vagytok táblázva, így nem éreztem szükségét annak, hogy kívülről tudjam, mikor, hol, hánytól, kikkel vagy... Szerintem elég pszichónak hangzana, ha percre pontosan tudnám, hogy mikor kezdtek és melyik a 9. dal, meg ilyenek. Vagy ha tényleg azt szeretnéd, akkor lehetek ilyen is... Kiszámolom mikor végeztek és ha nem hívsz 3 perccel a koncert vége után, akkor nem szólok hozzád 2 napig! - vigyorogtam.
- Jó! Inkább maradjon így! - hajolt közelebb és megpuszilta az arcomat.
- De akkor direkt azt mondtad, hogy 10 körül végeztek és közbe meg mi? Már 8-kor? Vagy hogyhogy ideértél ilyen hamar?
- Ez maradjon az én titkom! - kacsintott.
- Rendben, csak más dolgokba ne titkolózz - néztem mélyen a szemébe.
- Elmeséltem mindent, tudod jól - mondta nyersen, a múltkori Rétás sztorira utalva.
Csak egy apró puszit nyomtam a szájára és néztük tovább azt a filmet, amit régen elkezdtünk, de én egy másodpercére sem emlékszem, mert csak Alexet figyeltem végig. Bár amíg a film elején még lassan szuszogott az ölemben, amióta felemlegettük Rétát, nagyon nyugtalanul bámul a képernyőre. Még mindig van egy rossz érzésem azzal kapcsolatban, hogy nem mondott el mindent, ami kettejük között történt...
YOU ARE READING
B A B A B Ó | ByeAlex
Fanfiction„Rutkovszki Zsófi éli a szeleburdi és pörgős mindennapjait, ám a bulikkal telített életét egy közismert férfi egyik másodpercről a másikra átírja." Két szó: BYEALEX. Fanfiction. Szerintem nem kell többet hozzáfűzni... Olvassátok szeretettel és kív...