B A B A B Ó | ByeAlex

45. rész

Pár röntgenfelvétellel és vérvétellel később már csak az utolsó leletemet várom és a zárójelentést. A teremben lévő hatalmas órára pillantok. 2016. december 25. 14:56. Rajtam kívül még páran lézengenek, valaki a kezét törte el, mert megcsúszott a lépcsőn, valaki annyit evett, hogy begörcsölt az epéje. Azt viszont sehol nem mondják meg mi történt a másik autó utasaival, ami kezd bosszantani. Mindkét fél hibás volt a tegnapi balesetben, és ennek a megállapításához nem kellenek rendőrök, de ők mégis állítják, hogy a másik sofőr volt az ütközés okozója. Állítólag ittas vezetés, de nem csak egy centi pálinkával koccintottak, ráadásul nem volt téli gumijuk. Viszont nekem meg egy benzinkúton vagy pihenőnél kellett volna megállnom, nem a 6 sávos út legszélén...

Folyamatosan azon kattogtam, hogy valaki életét veszélybe sodortam, csak mert nagy szerelmest játszva elmentem Alexhez, hogy elmondjam neki mit is érzek iránta meg, hogy mi a véleményem a kettőnk közötti valamiről.

A papírokat megkapva már a taxira várva sétálgattam fel-alá, majd gondolkodás nélkül Lincu címét diktáltam a sofőrnek. Amikor odaértem, mindent elmeséltem neki, de sokáig szóhoz sem jutott. Mikor harmincadjára kérdezte meg, hogy 'de biztos, hogy jól vagy?' akkor a kezébe nyomtam a zárójelentésemet, mire végre felnevettünk mindketten. Ezután elmentünk az autóbontóba, ahova elvitték a kocsit, és szerencsére megtalálták benne a telefonomat, így gyorsan tárcsáztam Alexet, aki szokás szerint nem vette fel a telefont.

Hazafuvarozott Lincu és rám parancsolt, hogy nem mozdulhatok, majd készített nekem zacskóslevest és leugrott a boltba valami fagyasztott kajáért, amit együtt ettünk meg a Shrekből az angyal megnézése közben. A következő film elején bealudtam, majd csak este keltem fel, akkor is csak azért, hogy pisiljek, aztán átvándoroltam a szobába és reggelig aludtam.

Ilyen mozgalmas és borzalmas Karácsonyom még sose volt szerintem, de nem is kívánom senkinek sem. Körbetelefonáltam a csajokat, hogy megnyugtassam őket, hogy még élek - valamilyen csodával határos módon, és hogy remélem legalább nekik jól telik az ünnep. Ezután a táncsulisok következtek, köztük a főnökasszony, aki január 9-ig látni se akar, ami az ő nyelvén azt jelenti, hogy elküldött betegszabira, annak ellenére, hogy a két ünnep között lennének még óráim.

Erickkel is beszéltem, bár elég félve hívtam fel a vacsora utáni bunkózásom miatt, de örült, hogy kerestem és hogy jól vagyok, és nagyon reméli, hogy lassan elkezdek úgy viselkedni, mint egy felelősségteljes felnőtt.

Apropó felelősségteljes felnőtt... 'Most már tényleg tisztázni kell ezt az egészet' alapon megint megcsörgettem Alexet, aki megint nem vette fel. Idegemben és a semmit tevést megunva elkezdtem rendet rakni, amikor rátaláltam a CD-re, amit tőle kaptam ajándékba. Elővettem a laptopot, ami végtelenül hosszú ideig olvasta a lemezt, de végül megszólalt egy kellemes gitár-téma, majd felcsendült Alex hangja, én meg megint elkezdtem bőgni.

Az első 40 másodperc után leállítottam a CD-t, aztán konkrétan azon gondolkoztam, hogy ripityára töröm, de végül csak visszatettem a tartójába és bekapcsoltam a TV-t. Még 3 órányi tömény karácsonyi film következett, amikor valaki kopogott az ajtón. Egyből kikapcsoltam a TV-t és megpróbáltam ignorálni a kopogást.

Azon filóztam, hogy most Alex jött-e és végre beszélhetünk, vagy eszébe se jutok és a szomszéd néni hozza a megmaradt zserbót. Mivel mindkettőre ugyanakkora esély volt, ezért lassan elindultam, hogy kinyissam az ajtót.