B A B A B Ó | ByeAlex

104. rész

A recepción megkérdeztük, hogy milyen programok várhatóak az elkövetkező két hétben, melyik éttermeket ajánlanak, és mik azok a látnivalók, amiket feltétlenül meg kell majd néznünk. Hiába a késői óra, nagyon készségesen tájékoztattak minket mindenről, úgyhogy boldogan és izgatottan indultunk neki az éjszakának.

- Te emlékszel, hogy merre kell menni? – kérdezte Alex, amint kiléptünk a szálloda kapuján.

- Hülyéskedsz? Most mondták el – nevettem fel - csak végigsétálunk azon a kis ösvényen, le a partra, aztán jobbra. Seaweed a neve, de ha az nem is lesz nyitva, valamit biztos találunk – vigyorogtam.

- Remélem, mert már éhenhalok – biggyesztette le a szája szélét.

- Pedig egy csomót ettél a repülőn – nyújtottam a nyelvemet rá.

- Jó, de amit kívántam, azt nem kaphattam meg – mosolygott kacéran.

- Mit? A szaros sushit? – röhögtem hangosan, mert nem esett le, hogy mire céloz.

- Téged, te bolond – húzott magához közelebb és egy hatalmas puszit nyomott az arcomra.

Totál elpirulva bújtam hozzá és így andalogtunk egészen a partig. Mikor leértünk, nem hittünk a szemünknek, olyan gyönyörű látvány fogadott minket. A hold és a hangulatos fényfüzérek által megvilágított szakasz apró hullámokat vetett és a közeli étteremből szóló halk zene tökéletes aláfestést adott az egésznek.

- Szeretlek! – súgtam Alex fülébe pár perc után.

- Én is szeretlek! – simított végig az arcomon, majd még szorosabban ölelt.

A romantikus merengésünket egy csapat éhes fiatal kiabálása zavarta meg, akik a kajáldák felé igyekeztek, és ez egyből emlékeztette Alexet, hogy eredetileg mi is enni indultunk, így az ínycsiklandó illatokat árasztó bódé felé sétáltunk. Bár ez nem az, amit a szállodában ajánlottak, de Alexet ismerve nem bírta volna ki amíg megtaláljuk azt.

- Ez nagyon jól néz ki! – mutattam az egyik képre az étlapon.

- Szerintem meg te! – bókolt Alex, mire megint elvörösödtem.

- Na, rendeljünk inkább! – tereltem nevetve a szót.

Mivel otthon még csak 9 óra van, ezért vacsora után videóhívásokat indítottunk, hogy mindenkivel tudassuk, hogy épségben megérkeztünk és megmutassuk, hogy merre járunk. Lincu elnyújtott „óóóóóó"-val tudatta mennyire tetszik neki a hely és próbálta meggyőzni Liam-et, hogy jöjjenek ide nászútra. Bár nekünk még a lagzi sem jön szóba, biztos mi is elvonulnánk a világ végére az esküvő után, hogy kettesben legyünk egy picit. Úgy igazán kettesben. Telefon, munka, minden nélkül.

- Nem tudom elmondani, hogy mennyire hálás vagyok azért, amiért itt vagyunk most! – néztem Alexre, miután befejeztük a telefonálgatásokat.

- Ennyit megérdemlünk!

- Hááát... Néha úgy érzem, mintha nem érdemelnélek meg téged – ráztam meg a fejemet, majd a lábujjaimmal köröztem a homokban.

- Akkor én mit mondjak? Amióta megláttalak abban a szar lebujban, azóta nem térek észhez, amikor belegondolok, hogy az enyém vagy! – puszilta meg a homlokomat.

- Életünk első és egyik legfontosabb állomását egy szar lebujnak nevezted? – kacagtam hangosan.

- Hát az a fos minden, csak nem szórakozóhely – nevetett ő is.

- Én jól szórakoztam ott, vagyis főleg rajtatok – vontam meg a vállamat.

- Örültem volna, ha már aznap rajtam szórakozol... – csúsztatta a kezét a derekamról a csípőmre.

- Nagyon beindított valakit ez tengerparti vibe – haraptam az ajkamba.

- El se tudod képzelni, hogy mennyire... - súgta a fülembe, majd elkezdett maga után húzni, egyenesen vissza a szálloda felé.

- Mi lesz a nagy buli-feltérképező-úttal? - nevettem.

- Arra van még két hetünk - mondta, majd sietve előkereste a szobakártyát.