B A B A B Ó | ByeAlex

37. rész

- Szofi. Én nagyon jól érzem magamat amikor veled vagyok. Rengeteget röhögünk és veled tudok úgy igazán beszélgetni. Már vagy 2 éve nem engedtem a közelembe senkit, mivel az utóbbi időben megint azt éreztem, hogy mindenki a tv-ben látott név miatt próbálkozik. Amikor ott a bárban nem akartad elvenni a gyűrűt, először azt hittem, hogy csak kelleted magad és utána fogsz majd kihasználni, de amikor a rakparton ültünk, akkor tudtam, hogy ez valami más lesz. Nem fogok itt most ilyen nyálas szarságokat mondani, mert nem tinik vagyunk meg ez nem egy elbaszott film, de tudom, hogy bízhatok benned. És tudom, hogy van köztünk valami, amit lehet vonzódásnak, kémiának, tudja faszom minek nevezni, de voltam már párszor elég nagy barom, hogy elkapkodjam a "szeretleket" és csúnya pofáraesés lett a vége. Lehet ez most önzőnek hangzik, de most már magamat helyezem előtérbe és nem szeretnék újabb csalódást átélni. Na a végére mégis nyálas lett, a picsába - nevetett fel.

- Köszönöm, hogy megbízol bennem és közel engedtél magadhoz! - hálálkodtam mosolyogva. - Így már pont eleget tudok, hogy véghez vigyem a bérgyilkos akciómat - nevettem el magam, mire magához húzott, puszilgatni kezdte a nyakamat és beleharapott a fülembe.

- Bolond jány! - nyomott még egy puszit a homlokomra, majd visszaültünk előre és elindultunk hazafelé.

- Ezután az őszinte kocsis vallomásod után nem szívesen mondok ilyet, mert még azt hiszed, hogy túl nyomulós vagyok és kihasznállak, de kell itt hagynod valami pizsamaszerűt, mert nem szeretem, hogy egy törölközőben feszengsz - osztottam meg vele a gondolataimat miután kisétált a fürdőszobából.

- Majd felveszem valamelyik csini tangádat - röhögött hangosan én meg csak a mellkasához hajítottam egy párnát.

Tv-ztünk egy keveset, de nem akartunk úgy járni, mint múltkor, így mikor már majd leragadt a szemünk, átsiettünk a hálóba és a karjaiban aludhattam el. Felkelni viszont már nem ott keltem, mivel a konyhában találtam rá, ahogy szendvicset eszik.

- Kéf te is? - kérdezte teli szájjal, én meg csak nevetve ráztam a fejemet.

- Nem köfönöm! - utánoztam, mire hozzám vágott egy szelet uborkát.

- Na! Ez nem játék - mutattam az ubira, majd megettem és elmentem mosakodni.

Miután elkészültem a nappaliban letelepedett Alexhez léptem, majd közel hajoltam, hogy elköszönjek tőle, de kérdőn nézett rám.

- Én nem vagyok sztár, nem csinálhatok azt, amit akarok - tártam ki a karomat, hogy tudassam, igenis el kell mennem dolgozni.

- És itt akarsz hagyni? Egyedül? A a sztárt? - nézett körbe.

- Elkészülsz 3 perc alatt? - kérdeztem, de addigra már felvette a boxerét és a pólóját.

- Mehetünk - mondta lazán, aztán elautókáztunk a táncsuliig.

- Maradsz? Szívesen látnálak az órán - vigyorogtam.

- Dehogy! Isten őrizz, hogy én táncoljak, tudod jól, hogy fogalmam sincs hogy kell!

- Nézd! - mutattam a "Tánciskola" feliratra, mire felnevetett.

- Nagyon vicces valaki - mondta, majd egy apró csókot nyomott a számra. - Szép napot Szofi!

- Neked is Alex! - integettem, majd besétáltam a suliba.

Megtartottam az órákat, amik most azért kezdődtek hamarabb, mert a téli szünet alatt van 3 intenzív kéthetes tanfolyamunk, amire sokkal többen tudnak eljönni, mint iskola- meg munkaidőben.

A nap végére persze teljesen elfáradtam, így totál kiütve terültem el az ágyon, amikor megszólalt a csengő.