B A B A B Ó | ByeAlex

75. rész

- Vicces, mert amennyire nem vagyok a szava embere, pont annyira jó dalszövegeket írok, khmmm - köhintett, mire mindenki megint hangosan nevetett. - És igazából ez ösztönzött arra, hogy egy dalban mondjam el, hogy mit is érzek, amikor Szofira nézek - pillantott körbe a társaságon, majd utolsó szavánál megállapodott tekintete rajtam.

Bár a többiek nem biztos, hogy észrevették, mert annyira várták a dalt, de Alex egy picit elpirult és zavarba is jött, amit gyorsan palástolt:

- Szóval fogadjátok sok szeretettel a legújabb dalunkat! - mutatott a vetítő felé, majd visszaült a helyére és várta ő is, hogy felcsendüljön a titokzatos dallam.

Nem hogy klip-premiert nem láttam még életemben, de még dalt se írtak nekem sose, arról nem is beszélve, hogy Alex, ha úgy vesszük, félig-meddig szerelmet vallott, amit eddig nem igazán tett meg, így fogalmam sem volt, hogy egy ilyen helyzetben amúgy hogy kellene viselkedni. Olyannyira elvesztem szavainak varázsában, hogy az első versszakra nem is tudtam koncentrálni, amit nagyon szégyellek, de úgy éreztem, hogy minden szavát újra kell játszanom a fejemben, hogy életem végéig emlékezzek erre a pillanatra, így igazából csak a refrénre "érkeztem meg". A refrén viszont annyira bohókás volt, hogy mosolyogva figyeltem, ahogy a többiek jobbra-balra dőlöngélnek, és mindenki élvezi a dalt.

"Kanyarog a tested,
Izgató a tánc" - hallatszódtak a sorok, majd bevillant a legelső találkozásunk a klubban.
"Mosolyog a szemed,
Nevet, aki látja" - érkezett a következő rész, mire éreztem magamon Alex égető tekintetét. Ránéztem, majd elmerültem gyönyörű szemeinek világában.

Megint kiesett minimum 20 másodperc a dalból, de most nem bántam. Ilyen szerelmes pillantást még sose kaptam tőle és éreztem, ahogy könny szökik a szemeimbe. Az összes eddigi féltékenység, vita, kirohanás vagy rossz emlék elillant és bármennyire klisé, de nem tudnám elképzelni nélküle az életemet.

Alex az ezután következő sorokat tátogta, én meg küzdöttem a könnyeimmel, de nem bírtam sokáig, így Alex egy elégedett, de hálás mosollyal konstatálta, hogy olyan dalt komponáltak, amilyet eltervezett. A szám végén a hatalmas tapsvihar és ujjongás eltompult Alex igéző szemei mellett, és úgy éreztem, muszáj most tudatnom vele.

"Szeretlek" - tátogtam, mivel a hangzavarban nem is próbálkoztam túlkiabálni a tömeget.

Láttam rajta, hogy mennyire meglepődött és szóhoz sem jut, de nem is volt szükség semmilyen reakcióra, mert ez a mai este volt az eddigi legszebb közösen töltött esténk.

Egy kb. megszámlalhatatlan fogásos vacsora következett, majd örömteli pohárköszöntők és mire mindenki mindenkivel koccintott és gratuláltunk a fiúknak, addigra már éjfél fele járt az idő. Többen hazaindultak, de akik akartak, azoknak a következő helyszínen folytatódott a buli. 6 teli autóval indultunk el a közeli szórakozóhelyre, ahol már a legfrissebb slágerek remixei szóltak, így mindenki megrohamozta a táncparkettet és kezdetét vette az after-party.

Segítettem Alexnek az italokat az asztalunkhoz vinni, majd mi is megőrültünk kicsit a többiekkel. Amikor kezdtem fáradni, kimentem a mosdóba, hogy felfrissítsem magam. Mikor már sokadjára tapogattam hideg vizes ujjaimmal a szemem környékét, észrevettem a tükörben az egyik fülkéből kisétáló Rétát. Hiába minden reményem, sajnos nem tudtam megúszni, még a köszönést sem.

- Hali! - vigyorgott boldogan a tükörképemre.

- Szia - biccentettem felé.

- Na mit szólsz, mit összehozott neked az "urad"? - rajzolt macskakörmöket a levegőbe.

- Gyönyörű meglepetés volt - zártam rövidre a beszélgetést.

- Csak ne játszaná el mindenkinél a nagy, hős romantikust
... - nevetett.