B A B A B Ó | ByeAlex

39. rész

Nem tudom miért hittem azt, hogy az Alexszel kapcsolatos gondolataimat a maximum hangerőre tekert őskori karácsonyi zenék majd eltompítják, mivel már második napja ordibálom, hogy "ollájvantforkriszmöszizjúúúbéjbe" és ugyanannyira gyötör, hogy megint eltűnt, mint ezelőtt már jó párszor. Egyetlen reményem maradt csak, az pedig a mai karácsonyi vacsoránk a tánciskolában. Nagyon remélem, hogy mindenki hozza a beígért Baileys-t és a borokat, és sikerül annyira kiütnöm magam, hogy ne csak az estére, de még Alex létezésére se emlékezzek.

Még mindig üvölt Michael Bublé a hangfalamból, de már szerintem ő is unja saját magát, mert a YouTube 20 másodpercenként megáll egy-egy reklámra, amiben végtelenül szerelmes párok készülnek az ünnepre. Hurrá... Tényleg "őrült-macskás-hölgyként" fogok élni. De amennyire szerencsés vagyok, még a macskáim is itthagynak majd és egyedül halok meg.

Gyorsan bezártam a böngészőt és mielőtt további kapuzárási pánikos és depressziós gondolatom tört volna elő, felkaptam a kikészített tűzpiros overálomat és szaladtam is a kocsihoz, hogy végre emberek között legyek.

A dédimtől megörökölt mézeskalács recept minden évben nagy sikert arat, de idén hókiflit és diós bejglit is készítettem a végtelen szabadidőmben. A többiek ezt, én pedig a pia-felhozatalt díjaztam, de még mielőtt rávetettem volna magamat, le kellett tudni a béna 'jaj de csodás évünk volt, csak így tovább' köröket, majd a tánciskolavezető hosszas és unalmas beszéde után végre koccinhattunk és indulhatott a buli.

Sajnos szinte mindenkinek feltűnt mennyit ólálkodok az üdítős asztalnál, és az is, hogy a vodka-narancsot narancs helyett vodkával keverem, így többen megkérdezték, hogy minden rendben van-e. Jöhetett az álmosoly és az "igen, minden okés, csak sajnos nem tudunk anyával együtt ünnepelni és ez így most tök nehéz nekem" magyarázgatások. Ez amúgy félig-meddig igaz is, mivel anya megint nem jött haza Karácsonyra, így ez már a harmadik év, amit külön ünnepelünk, ugyanis miután apa elhagyta őt egy fiatal picsáért, anya sem búslakodott sokáig, és hamar összejött valami vén csávóval, akivel Ciprusra költöztek. Így már teljesen érthető, hogy nem a -10 fokban akar halászlevet szürcsölgetni.

Amikor már azt hittem, hogy mindenkinek előadtam a Karácsonyra árván maradt kislány szerepet, akkor legurítottam még egy pohárka pálinkát, majd elkezdtem tölteni az újat, amikor egy tenyér csúszott a kezemre és kivette abból az üveget.

- Egy kicsit szüneteltethetnéd - mondta Erick óvatosan, mert nem tudta mennyire vagyok kiütve.

- Csak ha táncolsz velem! - kiáltottam a fülébe, pedig a zene sem volt annyira hangos, hogy ne hallja meg ha normálisan mondom.

Mosolyogva a táncparkettre húzott és lassú vonaglásba kezdtünk. Elég vicces látvány lehetett: két tánctanár, akik nem tudnak táncolni. De a vontatott szám után egy pörgősebb jött, így elkezdtünk salsázni, amitől egyből jobb kedvem lett. 3 dal után jöhetett egy kis frissítő, majd újra a tánc. Olyan szinten kisajátítottam szegény Erót, hogy ha bárki csak ránézett, már szikrákat szórt a szemem. Niki próbálta egyszer megkérdezni, hogy nem táncolna-e vele, de csak erélyesen megráztam a fejemet, ezzel tudatva, hogy Erick az enyém, így a csajok idegesen súgdolóztak a svédasztal mellett.

- Gyere, levegőzzünk egyet! - invitált a hidegbe Eró, én meg egy borosüveget felkapva elindultam utána a csendes téli éjszakába.