B A B A B Ó | ByeAlex

25. rész

Sértődöttségemben és tehetetlenségemben, mint egy hisztis ovis, felhúztam a lábaimat a mellkasomhoz és átkaroltam azokat, így a térdeimre támasztottam az államat és úgy figyeltem a filmet. Szerencsére a hajam pont a jobb oldalamon hullámozott, így eltakarta Alexet. Éppen Han Solot fagyasztották, amikor nem bírtam tovább a kínos csendet és végül előtört belőlem, amin eddig rágódtam.

- Ne haragudj! - fordítottam a fejemet oldalra, mire kérdőn nézett rám.

- Tudod, hogy a bocsánatkéréseknek nem vagyok híve - morogta.

"Hát persze..." - gondoltam magamban, aztán hátradőltem a kanapén, és csak bólintottam párat, majd a számba haraptam, hogy még véletlenül se mondjak valami olyat, ami a hatalmas egóját lerombolja. Mármint ha lenne olyan, ami azt lerombolhatná...

- Mit akartál egyébként? - kérdezte meg végül, így tudtam, hogy azóta fúrja az oldalát a csábítós dolog, mióta kinyitottam az ajtót.

- Én sem tudom - mondtam flegmán, és bármennyire igaz volt, annyira hallatszódott betanultnak.

- Na persze... Véletlenül rád ugrott ez a cucc, a rúzzsal együtt, amikor hazaértél táncról - vonta fel a szemöldökét.

- Nem. Igazad van, én vettem fel, de nem tudom, hogy miért... - tártam szét a karomat.

- Én tudom miért - csúszott közelebb, majd kezét a lábfejemre helyezte. 

Elkezdte azt simogatni, majd haladt egyre fentebb, míg a térdemhez nem ért.

- Miért? - tettem a kezemet az övére, majd a gyűrűjét kezdtem el forgatni az ujján; azt amelyiket már egyszer nekem adott.

- Mert a filmnézős melegítőid a szennyesben vannak - nevetett fel hangosan, én meg szokásunkhoz híven hozzávágtam egy párnát.

- Pontosan! Ez így van, ahogy mondod - nevettem én is és örültem, hogy segíteni akar elfelejteni, hogy beégettem magamat egy ilyennel.

- Egyébként kurvára szexuál - csúsztatta le kezét a combomra, így felgyűrődött a köntösöm és kivillant a combfixem pereme. 

- Nem is láttad az egészet - sóhajtottam, mire sejtelmesen mosolygott, majd kezét a derekamnál megkötött övre rakta.

Egy óvatos mozdulattal kibogozta azt és benyúlt a köntös alá. Végighúzta az ujjait az oldalamon futó csipkevirágokon, aztán belemarkolt a mellembe és felvezette kezét a vállamra. Lassan lecsúsztatta a köntöst és az ujjait a kulcscsontomon húzta végig, egészen a nyakamig. Hüvelykujja elvándorolt a jobb irányba, míg a bal oldalon a többivel cirógatott, aztán egy hirtelen mozdulattal összeszorította az arcomat, amitől ajkaim szétváltak egymástól.

- Most el tudnék képzelni valami beteg 'Szürke 50 Árnyalatás' dolgot - mondta miközben mélyen a szemembe nézett.

- Sose olvastam vagy láttam azt a szart - toltam el a kezét az arcomtól.

- Pedig lehet tanulnál belőle... - forgatta a szemeit.

- Biztos beülök veled pornót nézni egy moziba 98 kiéhezett picsával - nevettem fel, mire ő is mosolyra húzta a száját.

- Akkor marad a 'Zsivány Egyes' - rántotta meg a vállát.

- Ha egyáltalán decemberig tartjuk a kapcsolatot - meredtem magam elé, közben azon agyaltam, hogy meddig fogunk filmeket nézegetni ketten.

- Most elég lazán elküldtél a faszba - röhögött hangosan.

- Neeem! - csaptam a karjára. - Csak lehet 2 nap múlva megírod, hogy köszi a filmklubot, most már van MÁS akivel tv-zzek... - nevettem.

Erre a mondatomra az eddigi mosolya eltűnt, majd az ujjaival megemelve az államat kérlelt, hogy nézzek a szemébe.

- Nem fogok ilyet írni! - mondta, én meg a komolyságán úgy meglepődtem, hogy sokáig nem is tudtam reagálni. - És nem lesz más sem! - nézett rám, már szinte mérgesen.

Közelebb hajolt és egy apró puszit nyomott az ajkaimra, amitől még jobban ledöbbentem, így csak értetlenül néztem rá, majd elnevette magát.

- Na jó, úgy látom ezt most fel kell dolgoznod - kopogtatta meg a homlokomat, ami mögött tényleg komoly munka folyt a tette megértésében - Jobb lesz, ha megyek - állt fel, aztán elsétált az ajtóig.

Köhintett egyet, így emiatt tértem vissza a valóságba, aztán kiszaladtam a folyosóra és kinyitottam az ajtót. Amíg várta a liftet folyamatosan a földet bámulta bazsalyogva és amikor megérkezett a felvonó, akkor csak intett.

- Jó éjszakát Szofi! - mosolygott még mindig.

- Szép álmokat Alex! - mondtam már automatikusan.

Bezártam az ajtót és hatalmas kérdőjelekkel a fejemben bezuhantam az ágyba, aztán hamar el is nyomott az álom.