B A B A B Ó | ByeAlex

53. rész

2017. március 11. Holnap 29 éves leszek. 29. Még ízlelgetnem kell ezt a számot, de majd biztos hozzászokok. A legnagyobb örömünkre ez a csodás születésnap az egész hétvégénket felölelte. Csütörtökön indítottunk egy SPA nappal, ahol az egész csajcsapat ott volt, aztán pénteken egy közös vacsi a kedvenc gyroszosomnál, majd elérkezett a mai nap is, amikorra hatalmas kocsmatúrát és discozást terveztünk. Bár nem tudom, hogy ebből mi fog megvalósulni, mert az eddigi programokhoz képest ehhez nem igazán van kedvem, mivel bőven elég volt a tavaly nyári party-sorozat. Még csak az kéne, hogy még egy olyan idiótával találkozzak, mit Alex. Alex... Igen, ahogy az várható volt, a Szilveszterünk után nem keresett, nem írt, nem hívott, úgyhogy olyan szinten nem érdekel, mint még soha. Lincu próbált puhatolózni, de mondtam neki, hogy semmiért nem lennék hajlandó újra szóba állni vele. Na jó, lehet, hogy beszélni beszélnénk, de soha nem engedném közel magamhoz. Még jó, hogy nem lettem szerelmes, mert akkor nem tudom hogy hevertem volna ki ezt.

Nincs is sok időm a múltban merengeni, mivel már dudálnak a csajok, én pedig a postaládák mellől szaladok ki hozzájuk, és pattanok be az autóba. Egy kis idő múlva lelassítottunk és a Ancsúr navigálást követve elérkeztünk az úticélunkhoz. A 14 cipellőnk sarkának kopogása hallatszódott messze az éjszakában, ám amint beléptünk a szórakozóhelyre, egyből átvette ezt a hangosan dübörgő zene.

A lányok egy eldugott sarokba vonszoltak, ahol többen is vártak már ránk, többek közt a férjeik, a "még csak" vőlegények, a munkatársaim, és pár táncos barát, akikkel már rég találkoztunk. A kis asztaltársaságunkon végignézve könnybe lábadt a szemem, amit csak tetőzött, hogy egy hatalmas  tortát és több üveg pezsgőt a kezében fogó személyzet még csak akkor ért az asztalunkhoz. Mire a béna Heppi börzdéj tú jú-n túljutottunk, a könnyeimet törölgetve köszöntem meg, hogy mindannyian eljöttek és rám gondolnak ezen az éjszakán. Pontosabban a holnapi napon, bár nem hiszem, hogy azt bárki is megússza másnaposság nélkül.

A magasba lendültek a pezsgős poharak, aztán indulhatott a buli. Szerintem életemben nem láttam még annyi üres poharat, amennyi az asztalunkon sorakozott két kör feles után, aztán a pia miatt amúgy is többet láttam a kelleténél, így elég nehéz volt megmondani, hogy mit és mennyit ittunk eddig.

A zene folyamatosan bömbölt, így megállás nélkül tomboltunk, aztán egy-egy dalra lassúztunk, a többire pedig twerkeltünk, ha az ütem úgy kívánta. Bár még mindig alpárinak tartom, úgy látszik van az a mennyiségű alkohol, ahol már nekem is jól áll a seggrázás, így önfeledten szórakoztattam a többieket és magamat is a táncommal. Amikor véget ért a szám, lehuppantam az egyik székre és csak figyeltem, ahogy a többiek fel-alá pattognak a másik dalra.

Lehajtottam a poharam tartalmát, majd az asztalon forgattam körbe az üveget, hogy töltsek még egy kicsit, de ekkor egy ismerős férfi kéz az ujjaimra kulcsolódott. A fejemet csóválva húzódtam el, hátha meggyőzöm, hogy nagyon nincs most kedvem felállni, de nem tágított és nagyot rántott rajtam, úgy, hogy a lendülettől majdnem elestem. Mondjuk ez az eltaknyolás már a részegségi rutinommá vált, mégis úgy éreztem, hogy jobb, ha megmarad a méltóságom, így próbáltam egyensúlyozni a tűsarkaimon.