B A B A B Ó | ByeAlex

54. rész

A táncpartnerem egyáltalán nem volt meglepődve azon, hogy mennyire szerencsélenül sétálok a parkett felé, de azért féltett eléggé ahhoz, hogy ne engedje el a derekamat egy másodpercre sem. Lassan beállt mögém és a vállamra hajtotta a fejét, így a borostája folyamatosan csiklandozott, amitől végig mosolyognom kellett.

- Gyönyörű vagy! Csak úgy ragyogsz! - súgta a fülembe két szám között.

- Erick Álvarez! Ne csináld ezt velem! - kiáltottam át a hátam mögé, bár nem hiszem, hogy meghallotta, mert a következő amit éreztem, az egy lágy puszi volt a vállamon.

Ezután landolt egy a kulcscsontomon és a nyakamon is több. Ekkor, mint egy mentőöv, amit az Isten dobott le, elindult egy pörgős szám, így végigtáncoltuk azt, de amint a dal vége közeledett, láttam, hogy nincs kiút. Újabb lassú dal következett, így közel húzott magához, a kezeimet a nyaka köré helyezte, majd az övéit lecsúsztatta a csípőmre. Minden mozzanatot ő irányított, én meg beletörődtem, és a bűntudat vagy az önsanyargatás helyett átadtam végre magamat a zenének, és Ericknek. Az amúgy is szexi táncot csak tovább fokozza a tudat, hogy egy igazi kubai macsóval táncolom, amit egyébként minden lány, nő, asszony, de még férfiak is megirigyelnének, és ekkor újra belémnyilall egy kellemetlen érzés.

Én nem lettem szerelmes, és nem vonzódtam annyira Alexhez, mint amennyire ezt megjátszom. A lányoknak éjt nappallá téve bőgtem, amiért otthagyott, így Lincu meg Saci végre felfogták a kérésemet, és megígérték, hogyha megkeresi Alex őket, akkor nem válaszolnak neki. Mint kiderült fölösleges volt az egész egyezség, mert Alex nem keresett, de legalább a csajok felfogták, hogy nem akarom többet látni. Sőt, szerintem Lincu annyira komolyan vette az ilyesféle kijelentéseimet, hogy ezt meg is írta Alexnek, de ebben már nem vagyok biztos.

Az egyetlen amiben viszont igen, az az, hogyha Erick mégegyszer beletúr a hajamba, akkor annyira elcsábulok, hogy az éjszaka hátralevő részében bármit megteszek, amit akar. Nyilván ez úgy hangzik, mintha egy utolsó ribanc lennék, de most ez érdekel a legkevésbé. Eddig még én sem fogalmaztam meg magamban, de most érzem igazán, hogy hiányzik az a valami az életemből, ami az Alexes időszakban boldogan tartott. Nem tudom, hogy ez a törődés, a figyelem, a szeretet vagy csak a tény, hogy nem vagyok egyedül, de nagyon üresek a hétköznapjaim január elseje óta.

Ezekkel a gondolatokkal egy gyors mosdószünetet kértem, és Lincut is kirángattam magammal, hogy megbizonyosodjak arról, hogy nem ment el az eszem.

- Liu... Szerinted mekkora kurvának lennék kikiáltva, ha ma történne valami Erickkel? - néztem a tükörképére a mosdókagylók fölött.

- Figyelj édes, azt csinálsz, amit akarsz! Miért akarsz mindig másoknak megfelelni? Miért érdekel bárki véleménye? Ez a TE életed, ráadás szülinapod van, szóval az egész világ a lábaid előtt hever. És ebbe beletartozik Erick is! A lábujjaidat csókolgatná, csak hogy végre ágyba vihessen...

- Te tiszta hülye vagy! - nevettem fel harsányan, mire minden, sminkjét igazító csaj odakapta a tekintetét.

- Csak mondom... Nem igaz, hogy nem látod! És ha belegondolok, hogy mit művelhet az ágyban, ha már a parketten is ilyen csípőmozgása van... - sóhajtott nagyot.

- Na, te csak ne gondolgassál bele ilyenekbe, leendő Mrs. Loth! - böktem oldalba, mire hangos nevetésbe kezdett. - Amúgy az mennyire beteg, hogy tánc közben arra gondoltam, bárcsak besétálna Alex, mint egy elcsépelt romantikus regényben, és szerelmet vallana. Akkor nem kellene itt évődnöm, hogy összenyaljak-e Erickkel vagy sem - biggyesztettem le a számat.