Az ötödik tekergő avagy Elizabeth története

1 szösz

- Arrow, Elizabeth Moyra – Mondta az első nevet McGalagony professzor és várakozóan figyelte a gyerekeket, akik előtte álltak. Végül kilépet a hátsó sorból egy sötét barna hajú, ég kék szemű igen csak ijedtnek tűnő lány.

Liz remegő lábbakkal ment a Teszlek süveg felé, ami elnyűtt és olyan öregnek tűnt, hogy félő volt egyszerűen szétesik a professzor asszony kezében. Abban a pillanatban nem érezte magát egyik házba valónak sem. Hol volt már a bátorsága, amire mindig is büszke volt. Nehéz léptekkel a süveg felé ment és érezte, hogy minden egyes lépessel elhagyja a bátorsága. Mikor leült a háromlábú székre egy fikarcnyi ereje sem maradt.

Rémisztő gondolat fogta el mikor a fejére rakta McGalagony a süveget... mi van, ha nem ide való? Mi van, ha tévedtek?

Liz már egész testében remegett s abban pillanatban a fejében egy még rémisztőbb gondolat suhant át. Mi van, ha ugyan abba a házba kerül ahová az apja, és annak alávaló testvérei?Nem akart Mardekáros lenni. Semmi képen sem akart ahhoz a házhoz csatlakozni, amelynek egykori tagjai meg akarták ölni a szüleit.

Az ajkába harapott és elszántan gondolt arra, hogy bármelyik ház ezerszer jobb annál, amelynek tagjai többet ártottak a varázsló társadalomnak, mint a másik három együtt. Talán ha erősen koncentrál, talán valami csoda történik és nem a Mardekár házba kerül. Tudta nagyon jól, hogy apja ugyan csalódott lesz, de ő nem az apja volt... ő nem akart Mardekáros lenni... ő más... ő másabb akart lenni. De mi van, ha még is oda kerül? Liz érezte, hogy az első könnycseppek már a szemét fátyolozzák.

- Ne rettegj – csendült egy öreg bölcs hang a fejében és Liz összerezzent ijedtében, még a könnyek is visszavonulót fújtak – ne remegj ennyire, mert leesem a kobakodról. Liz tanácstalanul meredt előre társai arcán csak a feszült ijedség volt semmi más. Ők nem hallották a süveg hangját,csupán ő a fejében hallatszott. – hát nehéz döntés elé állítottál kislány. Nem akarsz Mardekáros lenni. Előtted is voltak jó páran kik ezt kérték tőlem, de te most feladtad a leckét. Tudom ki vagy és azt is tudom, miért taszít apád egykori háza. Hm, nagyon nehéz. Mert bátorság sok van benned, a szíved jó és igaz, észből sincs kevés a kobakodban, agyafúrt is vagy, ami igen csak érdekes. Tehetséges boszorkány vagy. A süveg egy ideig hallgatott. Liz számára óráknak tűnő percekig hümmögőt, majd felsóhajtott. – Biztos, hogy nem akarsz a Mardekárba kerülni? Szívedből?

- Igen, szívemből – suttogta Liz.

- Hát legyen – mondta az öreg hang Liz fejében. – Griffendél! Harsogta a süveg és Liz szíve repdesett az örömtől. S mikor McGalagony levette róla a süveget, szinte repült a társai asztalához, annyira boldog volt. Nem akarta elhinni, hogy kívánsága teljesült és nem a Mardekárba kerül. Lopva a többiek felé pillantott, ahol a nem rég megismert Lily és Perselus állt, meg persze James. Kíváncsian várta ki hová kerül. Nem sokára mellé telepedett a vonaton megismert Sirius, majd legnagyobb örömére Lily is. Nem sokkal utána Perselust a Mardekárba osztották, ahol boldogan fogadták új társukat. Liz figyelte Lilyt, aki intett a leülni készülő fiúnak, aki szomorú arccal viszonozta a gesztust. Liz, már csak Jamesért aggódót, de a fiú magabiztosan lépet a süveghez, akit szinte azonnal a Griffendélbe osztotta.

- Mondtam Lizbeth, hogy nem kell aggódnod – fordult a fiú Liz felé, mikor lehuppant – Griffendéles vagy, mind azok vagyunk – mosolygott szélesen James.

- Meg is írom apáéknak, amint tudom. El sem hiszem, olyan mintha álmodnék... áu – jajdult fel Liz és a karjához nyúlt, majd szúrósan Siriusra nézet – miért kellet meg csípned?

- Hogy tudd, nem álmodsz – nevetett fel – a szüleimet meg eszi a fene, ha megtudják, hogy Mardekár helyet Griffendéles lettem. Nevetett fel kutya módra a fiú.

- Apám rettentően büszke lesz, bár anya Mardekáros volt, de azt hiszem ő is boldog lesz. Húzta ki magát ültében James. Liz lelkesedése alább hagyott... vajon az ő apja mit fog szólni, hogy a kívánt házhelyet egy másikba került? Mintha az arcára lett volna írva, James át hajolva Lily és Sirius fölött megpaskolta a lány kezét.

- Ne lógasd az orrod Lizbeth, apád büszke lesz rád. Anyukádról nem is beszélve. Meséltem neki a házakról, mikor nálatok ebédeltünk.

- Az anyukád mugli? Fordult meglepetem Sirius a lány felé.

- Igen, az. Zongoratanár. Talán baj? Húzta össze a szemét Liz dühösen és a fiú szürke szemébe nézett. Sirius a fejét ingatta.

- Dehogy. De a te apád arany vérű nem? Oh, már tudom ki vagy – csettintett a fiú - Hírhedt Mardekáros felmenőid vannak. De hogyan lehet az, hogy egy olyan családfeje - amelynek a vér tisztasága a legfontosabb - még is egy mugli nőt vesz feleségül?

- Apa nem olyan, mint a testvérei. Neki nem fontos ez a vér tisztaságos butaság.

- De hogyan ismerkedtek meg? Kérdezte Lily, aki ugyan sok mindent nem értett még is kíváncsivá tette az a tény, hogy két különböző világban élő összetalálkozik és szerelembe esik.

- Apa elütötte egy autóval, mikor gyakorolta a vezetést. – felelte nyugodtan Liz. Sirius és Lily szeme kerekre tágult a döbbenettől. James pedig csak mosolygott, ő ismerte a történetet. Tucatszor hallotta a lány szüleitől, akik meglehetősen másképp emlékeztek a történetre és valahogy talán éppen ezért soha sem tudta megunni.

- Elütötte? Hüledezett Lily.

- Kocsival? Az-az a valami, amit a muglik seprű helyet használnak? Kérdezte Sirius leplezetlen kíváncsisággal.

- Igen az.

- És mi történt anyukáddal? Kérdezte Lily aggodalmasan.

- Semmi komoly, csak elájult. Apa azonnal bevitte a Szent Mungóba.

- Gondolom ez után törölték az emlékeit– szólalt meg Sirius szakértő arckifejezéssel.

- Nem, apa azt mondta ő vállalja, mert még is ő ütötte el. Hittek neki, de végül úgy gondolta miért is ne. Anya szép, kedves, megértő és hosszan sorolhatnám. Apa szerint anya rengeteg fenséges erénnyel rendelkezik, de tömören annyi a történet, hogy felvette zongoratanárnak és lassan egymásba szerettek. Bár anya szerint apa már akkor szerelembe esett, mikor észrevette, hogy kit is ütött el.

- Nagyon édes – mosolygott Lily és álmatag tekintettel bámulta az asztalon már meg jelent ételeket.

- Nyálas – dugta ki a nyelvét Sirius, mire James elnevette magát. Liz felfújta az arcát és inkább nem válaszolt a fiúnak eldöntötte soha nem fogja kedvelni és elhatározásának nyomatékaként az est hátra lévő részében levegőnek nézte a fiút, aki többször is beszélgetésbe kezdett volna vele.