Az ötödik tekergő avagy Elizabeth története

36 szösz

- Biztos vagy benne? - Kérdezte Regulus a lánytól. Liz a könyv fölé görnyedve bólintott.

- Igen, Reg. Azt hiszed, majd kivárom, amíg levadásznak? Kösz, nem. Terveim vannak. És azok között nem szerepel, hogy 12 évet éljek, minimum 70 éves koromban akarok meghalni. Szeretnék férjet, négy gyereket, és sok unokát.

- Nagy tervek – tette le a vastag könyvet Liz mellé a fiú mosolyogva.

- Élni akarok Reg. - Pillantott rá. – a múltkori esemény balul is elsülhetett volna. Avery hülye, így normálisan nem tudta kezelni azt a metsző bűbájt. De ha kicsivel is ügyesebb, nem hiszem, hogy most itt ülnék, hanem a Mungóban ápolnának, ahol ki lennék téve a nagynénémék mérhetetlen szeretetének biztosan.

- Miért hiszed azt, hogy Avery megakart tényleg sebesíteni?

- Na Reg, akkor mesélek neked a családomról – csukta be a könyvet a lány.

- Tudom, hogy az anyukád mugli volt és hogy ezért gyűlölnek a nagy...

- Nem ezt. Az igaz, a hivatalos nevem nem Arrow, hanem Carrow. - Regulus szeme kikerekedett.

- Carrow? - Suttogta maga elé Regulus döbbenten - De hogy lettetek Arrow-k?

-A dédapámat Plutosz Carrownak hívták. Gonosz ember volt és nagyravágyó. Nem szerették túlságosan, de ez persze nem igazán érdekelte őt. Így egy nap, hogy hatalmát bemutassa elszakadt az ő által gondolt selejt családjától, így megváltoztatta a nevét. Nem igazán kreatívan oldotta meg megjegyzem. Hiába gazdag valaki és tisztavérű varázsló, az nem jelenti azt, hogy okos is. Hatalmas botrány lett belőle, Angliában és távolabb is erről beszéltek. Az újságok ezzel voltak tele hónapokig. Ezt természetesen a dédapám roppantul élvezte, mindig is szeretett a középpontban lenni, míg a családja tombolt a haragtól, ami persze nem igazán érdekelte a dédapámat. Az öreg megmaradt roppant gazdagnak és befolyásosnak, akit folyton felkerestek, hogy a talpát nyalják. Bár önhittsége miatt az Arrow név nem került be a szent 28-ba, de a nevünk így is megmaradt a tiszta hatalommal. Így is a brit varázslóvilág második legbefolyásosabb családja maradtunk.

- Ki az első? - Kérdezte őszinte kíváncsisággal Regulus. Liz felnevetett.

- Fura pont a te szádból hallani, Reg. Hát, a Black-ek. Az egyik legősibb, leggazdagabb és legnagyobb hatalommal bíró varázslócsalád a tiétek.

- Oh, igaz. Anyáék sokszor említették – pirult el a fiú.

- Regulus? - Állt meg mellettük egy szőke lány. Liz felismerte benne Narcissa Black-et, a Mardekár ház végzős prefektusát.

- Cissy – mosolygott Reg vidáman a lányra, aki csak enyhe szájrándulást mutatott felé.

- Mit csináltok itt? – Kérdezte Narcissa és utálatos pillantásokat vetett Lizre.

- Korrepetálom Binns professzor kérésének megfelelően. - Felelte a lány.

- Oh, milyen kedves tőled – mosolyodott el Narcissa és Liznek felállt a hátán a szőr – A nénikém ellesz ragadtatva a hírtől, hogy milyen segítőkészen állnak Reghez.

- Nem kell anyának szólni. Biztosan mérges lenne.

- Pedig tudnia kell róla mégis... öhm...

- Egy félvér? Egy véráruló? Egy korcs? Egy Arrow segít neki – mosolygott tüneményesen Liz a lányra és elégedetten látta, hogy Narcissa levegőt sem mert venni – válassz nyugodtan. Nem sértődök meg.

- Egy Griffendéles. - Húzta ki magát a lány – nem állt szándékomban az általad használt jelzőkkel illetni téged. De most megyek. Reg, ha végeztél a tanulással keress meg. - Fordult meg Narcissa.

- Igenis – sóhajtott fel a fiú.

- Még sokáig tanulunk, Narcissa – szólt Liz a lány után.

- Ahogy gondoljátok. - Sietett el.

Sajnálom, hogy ilyen sokat kellet várni a következő kis szöszre, de sok volt a munkahelyemen a dolog és kifáradtam. ><""" a következővel igyekszem ;)