Az ötödik tekergő avagy Elizabeth története

184 szösz

Sirius kikerekedő szemekkel lépet be a dhampir házába, miközben szorosan magához ölelte a tiltakozó kislányát. A férfi minden tárgyban veszélyforrást látott és az akváriumba visszanéző lényektől kirázta a hideg. Felesége ellenben otthonosan mozgott és egy nagydoboz átadása után szorosan ölelkeztek a Sharlotte nevű furcsa szerzettel. Ichabod, aki történetesen a sarkában lihegett kissé összerezzent vele együtt, mikor az egyik ajtó mögül mély morgó hang hallatszott. Sirius úgy gondolta bármi van, az ajtó mögött Hagrid a Roxforti birtok vadőrre imádná.

- Hát ő lenne a kicsi E – nevetett fel Sharlotte és a karjait nyújtotta Sirius felé, hogy adja oda a kíváncsian kapálódzó lányát.

- Emily a neve – morogta Sirius – nem kicsi E.

- Tényleg egy szarházi vagy – mondta a nő meglepve Siriust – na, hadd nézem meg Liza babáját. Ugye átjönnél hozzám kicsi E? Ugye átjönnél Lotte nénihez. Emily boldogan felsikkantott és lelkesen nyújtogatta a kezeit a nő felé.

- Mancs – sziszegte Liz, mire a férfi morogva a dhampir kezébe adta a lányát.

- Gyönyörű leányka vagy kicsi E. Gratulálok hozzá Liza – fordult Sharlotte barátnőjéhez hátat fordítva a két férfinak – mi majd mennyit fogunk szórakozni. Bemutassalak Mucusnak? Kérdezte a nő és Liz szeme megrebbent.

- Nem hiszem, hogy jó volna Lotte. Még Emily túl picike.

- Butaságokat beszélsz – legyintett a nő – Mucus gyere – füttyentett Sharlotte, mire a nem rég zajos szoba ajtaja kivágódott. Sirius és Ichabod felüvöltött és Liz mögé ugrottak ellenben Emily, majd kiugrott a bőréből és lelkese és hangos gügyögésbe kezdett.

- Valld be nekem asszony, hogy nem a miénk a gyerek – méltatlankodott Sirius – Bastian kicserélte ő rá és valahol van egy normális kölykünk.

- Persze a szülő csatornából kipottyantott rád hajazó kislány tényleg nem a miénk. – Fordult Liz a férjéhez – azért mert szereti a veszélyes állatokat, azt nem jelenti azt, hogy nem normális csak azt jelenti, hogy hasonlít rám, mert én például hozzá mentem egy idióta állathoz.

- Igen, ez lehet a magyarázat – fújtatott a férfi – na, várj? Ráncolta a szemöldökét Sirius.

- Miféle lény ez? Kérdezte Ichabod Sharlotte-tól.

- Az én kis házi kedvencem. Teljesen ártalmatlan addig, amíg nem érzi, veszélyben magát illetve nem mondom, hogy támadjon. Ugye mucus – gügyögött a nő. Ichabod Liz felé fordult.

- Komolyan még soha sem voltak ennyire szimpatikusak a halálfalók, mint ebben a pillanatban.

- Icha – mondta meg Liz mosolyogva a barátját – Lotte akkor maradhat Icha?

- Persze, mindig örülök a vendégeknek. Nem kell félned vámpír Mucus a szobájában van a legtöbbször – fordult a férfi felé a nő – csak kicsi E miatt és Black miatt hívtam ki. Komolyan szánalmas ahogyan elbújsz. Reg-ben volt legalább volt tartás.

- Reg?

- Reginald – vont vállat Sharlotte.

- Ide is elhoztad? Kérdezte Sirius - még is minek?

- Kellett neki egy pálca. Remek pálca készítő vagyok.

- Nem hallottam rólad és nem is olvastam a neved...

- Illegálisan működöm, de felnyomsz, elnyomlak akár egy mugli a cigaretta csikkjét. Villantotta ki a szemfogait Sharotte, mire Emily felsikkantott és azonnal kapva az alkalmon benyúlt a nő szájába. A dhampir megmerevedett és látványosan elfehéredett, mikor Emily a szemfogait kezdte piszkálni. Ichabod abban a pillanatban ott termet és gyengéden kivette Sharlotte szájából a lány kezét.

- Nem szabad pindurka. Mondta halkan a férfi, mire Emily felsírt és az anyja felé nyúlt – na, nem kell mindjárt eltörnie annak a mécsesnek, ha nem az van, amit te akarsz. Vette át a kislányt a vámpír, de Emily tovább sírt.

- Nyűgös szegénykém. Korán kelt – vette át Liz a lányát, aki még pityergett, de anyjához bújva nem sokkal később el is aludt – amúgy hol van Mr. Gombolyag?

- Van itt is egy macska? Kérdezte rémülten Sirius és körbe nézet.

- Oh, igen, de most nincs itthon. Elment udvarolni szerintem, mert nagyon kinyalta magát reggel. Vont vállat Sharlotte.

- Nem kell még egy macska? Van egy feleslegesen. Csillant meg Sirius szeme.

- Miért mennyi van? Kérdezte Sharlotte.

- Csak egy, de az is feleslegben. Kell?

- Nem adom Zorrot szeretem azt a cicát és Emily is. Ő is már családtag. Ha már itt tartunk kutyából is egyel több van, mint kellene. Tőle fogok megszabadulni, ha nem viselkedik.

- Persze midig a kutya viszi el a balhét.

- Mert történetesen ez a kutya keresi is a bajt – villant meg Liz szeme – hát Lotte mi most megyünk, ha bármi van, tudod hogyan értesíts. Te meg viselkedj Icha.

- Én mindig úriember vagyok.

- Nem is vagy ember – horkant fel Sirius.

- Úri vámpír, akkor te nyelvtan halálfaló.

- Hagyjátok abba és köszönjetek el szépen – villant meg Liz szeme, mire a két férfi egy gyors kézfogással elrendezték a könnyes búcsút, míg a nő öleléssel és egy arca nyomot csókkal intett búcsút a vámpíroknak.

- Milyen jó, hogy kellemes már az idő – sóhajtott fel Liz, mikor becsukódott mögöttük az ajtó.

- Miért is? Kérdezte kíváncsian Sirius, mire a nő rosszalló szemöldökráncolással felnézet a férjére.

- A viselkedésed hagyott kivetni valót így ma éjszaka a Hortenzia bokrok alatt alszol.

- De most miért? Háborgott a férfi kitárt karokkal és még akkor is fújtatott, mikor a felesége megfordult a sarkán és eltűnt a szeme elől – persze a vámpírok miatt is a kutya a hibás.

Kicsivel hosszabb lett, mint az előző és remélem tetszett nektek valamennyire. Per pillanat hulla vagyok félig. Lábalok ki vagy vissza a náthából tudja a fene, de ma ronggyá áztam. Vázlatban meg volt ez a kis szösz és javítgatva - na ez jó vicc - írogattam ezt szóval ne várjatok tőlem csodát. Nem tudom mikor jön a következő szösz de igyekszem vele.

Mivel sokat kések mindig megmondhatjátok ki szerepeljen a következő szöszben ;)