Az ötödik tekergő avagy Elizabeth története

16 szösz

Sirius Black az ablakpárkányon ült és nézte az esőt. James az ágyán hevert és az apja levelét olvasta. Peter, Remust hallgatta, aki a bájital leckéjüket magyarázta. Minden nyugodalmas volt.

- Pók láb? Ez most komoly? Húzta el a száját Peter.

- Igen, nem figyeltél? Tette le a pennáját Remus. – fura alapanyag, de ez van.

- Nem fura, ha nem undorító - húzta el a  száját Peter.

- Lizbeth utálja a pókokat... mint minden lány. Szólalt meg James fél vállról.

- Fél tőlük? Kérdezte Sirius.

- Rettentően – vont vállat a fiú és tovább olvasta a levelét. Sirius alig láthatóan elmosolyodott csak Peter vette észre, de ő nem törődött vele.

Sirius a fiúk hálószobájába vezető lépcsősor tetején várta Lizt. Tudta, hogy feljön, hiszen ő hívta James nevében. Nem is tudva, hogy bele sétál a kis csínyébe. Egy kis tréfa a lánynak sem árt. Sirius széles mosollyal emelte fel a döglött pókot és várt.

- Mindjárt én is megyek lányok, de James valamit akar tőlem kérdezni – Hallatszott a lépcső aljában Liz hangja. Sirius felemelte a pókot. Hallotta, ahogyan egyre közeledik és mikor már felért elő ugrott a pókkal. Liz felsikoltott és hátrált egyet ijedtében. Ekkor több dolog történt.

Sirius látta a felismerést a lány arcán, majd azt, hogy a lába megcsúszik a lépcső felső fokán és dőlni kezd. Sirius érezte, hogy a szíve kihagyott sok ütemet, ijedten kapott a lány után és Liz hiába nyújtotta a kezét csak az ujjaik súrolták egymást. Sikoly nélkül tűnt el.

Liz látta ahogyan Sirius arcán diadalmas mosoly terült szét és a háta mögé érkező döbbent tekintetű barátait is, majd a pillanat tört része alatt Sirius arcán ijedség futott át. Érezte, hogy lábba megcsúszik a lépcsőfokon és menthetetlenül dőlni kezdett. Sirius feléje kapott, de nem érte el a kezét. Megállítatlanul eldőlt. Nem tudod fogás találni a csúszós sima falban és a lépcsőfokok keményen ütköztek vele, ahogyan gurult le a csigalépcsőn. Nem tudott sikoltani, mert az összes levegő benne ragadt. Minden egyes ütés, ami a lábait, a vállait és a fejét érte mérhetetlenül fájt, majd mikor meg állt a lépcső alján átadta magát a kellemes sötétségnek.

Sirius dermedten állt egy pillanatig, majd leszaladt a lépcsőn mögötte az ijedt arcú James-el és Remus-al. Peter visszament a szobája, nem volt kíváncsi a lányra. Nem kedvelte túlzottan.

- Mi történt? Ugrott a klubhelyiségben tanuló felsőbb évesek közül az egyik.

- Le-leesett... meg csúszott a lábba... – mondta remegő hangon Sirius. Letérdelt a lány mellé, akinek kissé vérzett a lába és a karja. Ruhája egy két helyen elszakadt, de a fején kis vékony vér csík fénylett. Nem így akarta. Nem akarta, hogy ez legyen. Sirius kissé megrázta a lányt.

- Lizbeth? Ébredj, kérlek. Bells...! Sirius az ajkába harapott. James sápadt arccal melléje térdelt.

- Remélem ebben nincs benne a kezed - Suttogta oda neki. – mert ha igen... nem lennék a helyedben. Szikrázott a fiú szeme. Sirius megdermedt.

- Engedjetek ide – Jelent meg a prefektus – felviszem a gyengélkedőre. Vette ölbe és már rohant is a portré lyuk felé, nyomában James-el és Remus-al.

- Mi történt? Jelent meg Lily és Siriusra nézet, aki még mindig a földön térdelt.

- Lizbeth legurult a lépcsőn. A lány ijedten felsikoltott.

- Egek. Hallod Mary? Menjünk a gyengélkedőre. Indultak el, de Lily megtorpant pár lépés után.

- Te nem jössz, Fordult Siriushoz.

- De igen megyek – mondta tétován és a lányokkal elindult.