Az ötödik tekergő avagy Elizabeth története

199 szösz

1981. október 31. Szombat

Sirius éppen a kabátját vette fel, mikor Liz jelent meg mellette egy kis táskával a kezében.

- Te nem jössz – mondta a férfi szigorúan.

- Tudom csak Jamie-nek küldök egy kis diós sütit a múltkor panaszkodott, hogy rejtélyesen elfogyott az összes süti – forgatta nevetve Liz a szemét - Bár amúgy nem értem miért ilyen későn mész hozzájuk. Ugye nem megint iszogatni fogtok? Kérdezte szemöldök ráncolva Liz, mire Sirius elmosolyodott szélesen.

- Olyannak ismersz?

- Igen – bólintott könyörtelenül a nő – Mancs légy tekintettel Lilyre is.

- Jó, az leszek – tette a szívére a kezét a férfi.

- Helyes, csókold meg helyettem mindenkit. Jó?

- Oh, örömmel bár nem tudom, hogy nem-e lesz féltékeny Lily, ha én ott előtte le sámárolom a férjét? Mert hát én még is csak vonzóbb vagyok igazi konkurencia – nevetett fel a férfi, mire Liz csak játékosan oldalba vágta.

- Te bolond.

- De a te bolondod – csókolta meg a nőt, majd kivette a kezéből a táskát – ezt meg oda adom a tulajdonosának, de előtte pitizni-e kell érte – nevetett fel ördögien Sirius – na, majd jövők.

- Mond Lilynek, hogy azért hívjon fel, ha ráér.

- Jól van – intette a férfi és felpattant a motorjára.

- Nem volna könnyebb oda hoppanálnod?

- Abban semmi stílus – ingatta a fejét a férfi és elindította a motorját és elindult az éjszakába.

Sirius megtorpant Peter háza előtt, mikor az ajtót nyitva találta. Elővette a pálcáját és lassan óvatosan előre ment. Gyengéden, de határozottan belökte a bejárati ajtót.

- Homenum revelio – suttogta Sirius, de nem történ semmi. Így besétált a házba – mi a fene van itt? Nézet körbe a férfi, majd szemöldök ráncolva döbbenten eszmélt rá valamire – nincs jegy a háznál és nincs is dulakodására utaló jel. Ugye nem – kapott a fejéhez Sirius szinte hisztérikusan kiejtve a kezéből Liz gondosan csomagolt süteményét – szólnom kell nekik. Rohant ki az ajtón kétségbe esetten a férfi egyenesesen a motorjához.

Mikor leszállt a ház romjai mellett a motorjával a férfi úgy érezte a szíve rengettek ütemet kihagyott. Remegő lábbakkal rohant a ház felé többször, majd nem elesve.

- James! Lily! Harry! Kiáltotta Sirius és remélte, hogy feleletet kap rá, de csak a pattogó kialvóban lévő tűz hangja és a meglazult deszkák esése törte meg a csendet. Belökte az ajtót, ami azonnal le is szakadt és nagy csatással a földre esett. Az idegtől összeszorult gyomorral lépet be a házba és mikor a nappali mellé ért megtántorodva neki esett a falnak. Legjobb barátja, keresztfia apja, sógora kiterülve feküdt üveges szemekkel a földön. Sirius a férfi felé lépet, de pár lépés után térdre esett úgy ment James mellé.

- Bocsáss meg – ragadta meg a férfi ingét, majd rá borult – bocsáss meg – zokogta Sirius. Percek teltek el így, mikor a fülét megütötte a gyereksírás – Harry. Állt fel a férfi, majd elindult az emeletre. Minden egyes lépcsőfokot olyanak érezte, mintha a pokolba vezetett volna és úgy érezte ott is volna a helye. Az emeleti folyosó romokban volt és a gyerekszoba ajtó kerete is megrogyott. Sirius könnyei eleredtek újfent, mikor meglátta a földön Lily-t. Az ajtónak dőlt egy két pillanatig, míg erőt vett magán, hogy kivegye a kiságyban síró Harry-t.

- Jaj, Harry miattam lettél árva – indult a gyerekágy felé a férfi, majd rá támasztott. Sirius a kezébe temette az arcát, mire a kisfiú felsikkantott és megérintett a férfi kiságyra tett kezét. Sirius rá nézet a mosolygó keresztfiára, majd kivette és magához szorította – meg fogom bosszulni ezt, ígérem.