Az ötödik tekergő avagy Elizabeth története

168 szösz

Liz kezébe vette a kisbabát, aki álmatag tekintettel nézet a nőre. Mellette Remus és Sirius állt és a nő válla felett szemrevételezték az új családtagot.

- Gyönyörű kis baba – mondta lágyan Liz – nagyon hasonlít rád Jamie. Istenem, de jó, hogy a te szemedet örökölte Lily. A lányok imádni fogják, mert már én is imádom – nyomott egy puszit a kis Harry homlokára.

- Tényleg aranyos – mondta Sirius és vissza dugta a kiköpött cumit a baba szájába – Liz a mi kis lányunk, majd együtt játszik a kis Harryvel, hát nem csodás?

- Honnét veszed, hogy a pici, akit Liz vár kislány? Kérdezte Remus őszinte kíváncsisággal.

- Érzem – tette a szívére a kezét Sirius – és csak, hogy tudjátok, én csak lányt tudok alkotni.

- Valamiről lemaradtunk? Kérdezte James – van még gyereked, akiről nem tudunk?

- De hogy –legyintett a férfi – de én nem akarok fiút legalábbis még. Az elsőnek egy kislánynak kell lennie.

- Ha az lesz és majd évekkel később a kérők kaparásszák, a küszöböt vissza térünk erre jó? Mondta Liz és rá mosolyodott Harryre – ügye picim? De te majd vigyázol rá akár mi lesz. Mondta a nő, mire Harry rá mosolyodott.

- Mond édes, most hogy mi lettünk Harry keresztszülei szerinted vállalnák azt, hogy ők legyenek Emilyé? Kérdezte Sirius, miközben felrázta a párnáját.

- Vagy Regulus-é – fonta össze a kezeit Liz – Sirius ne éld bele magad, hogy a pici kislány lesz.

- De én már elképzeltem egy pici Lizt – mosolyodott el szeretett teljesen Sirius – csak gondold bele Bells egy igazán kis cserfes, nagyszájú és gyönyörű kislányunk lehetne.

- Vagy egy nagyszájú, eleven és okos kisfiúnk. Akár melyik is lesz, én imádni fogom őket.

- Én is, de egy lány az még is csak egy lány. Tudod, mit az volna jó, ha ikrek lennének. Tárta szét a karjait a férfi széles mosollyal az arcán - micsoda öröm lenne.

- Én szülőm meg ugye ezzel tisztában vagy szóval egyszerre csak egy – ráncolta a szemöldökét Liz.

- Jól van. Na, akkor szerinted vállalnák, hogy Emily vagy Regulus keresztszülei legyenek?

- Lily biztos – bújt be az ágyba Liz – de James mondta, hogy ő a nagybátyja szeretne, lenni szóval most az elsőnél passzolja a keresztapaságot.

- Hogy?

- Azt mondta a másodiknak lesz a keresztapja, de az elsőnek legyen más. Én Remusra gondoltam biztosan nagyon boldog...

- James nem akar a gyerekem keresztapja lenni? Bődült Sirius – de mi legyünk Harry-é? Ez nem ér. Azt szeretem volna, hogy a legjobb barátom legyen a kicsi keresztapja. Olyan lett volna, mint Charlus és Alex bácsi között. A gyerekek szinte testvérként nőttek volna fel.

- Így is azok lesznek. Hiszen sok időt leszünk együtt Sirius. A vasárnapi ebédeket vagy náluk vagy nálunk fogyasztjuk nem beszélve arról, hogy én nem dolgozom én fogok Harry-re vigyázni és majd a szüneteket is együtt töltik.

- De...

- És ki tudja tényleg lehet ikreim lesznek és akkor Jamie nem tudd kibúvott találni. Szólt közben Liz és remélte, hogy a férje megnyugszik.

- Jó volna - mondta halkana férfi - és mond tényleg jó ötlet Remust felkérni a keresztapaságra?

- Ne kezd megint – sziszegte Liz és oda fordult a férjéhez, aki hanyatt feküdt és az ujjait összekulcsolva a mellkasán pihentette és komor arccal nézet vissza rá.

- Félre érted Bells... nem akarom, hogy stréber legyen a gyerekünk, mint Remus – sóhajtott fel a férfi és rámosolyodott a feleségére.

- Én is az voltam Mancs és nem volt semmi baj belőle. Szóval... Liz nem tudta befejezni,mert Sirius megcsókolta hosszan.

- Imádom, mikor megsértődsz - nevetett Sirius, mire Liz dühösen, de még is mosolyogva eltolta magától.

- Tudod, mit aludjunk – vágta fejbe a párnájával Liz a férjét és az oldalára fordult. Sirius halkan felnevetett, majd át ölelte a nőt és így nyomta el őket az álom.

Hétvége van itt a második szösz. Jövök holnap a következővel :) Remélem tetszett nektek.