Az ötödik tekergő avagy Elizabeth története

17 szösz

James idegesen gubbasztott a székén és figyelte a lányt, aki mélyen aludt. McGalagony és Madam Pomfrey nem tudták elmozdítani mellőle. Ő ott akart maradni úgy, ahogyan Lily, Mary, Remus és Sirius is. Még akkor sem Liz mellől, mikor a házvetető tanáruk pont levonással és büntető munkával fenyegette őket így kénytelen volt be látni, addig nem mennek el a tanulói, amíg Liz nem mutat javulást vagy fel nem ébred. Így most az egyszer engedte, hogy ott maradjanak.

- Nem értem – motyogta maga elé James – hogyan történhetett ez meg? Mit kereset ott?

- Téged. Azt mondta te akartál vele beszélgetni. Szólalt meg Lily.

- Én? Lepődött őszintén a fiú – én nem hívtam. Valamit biztosan félre hallott.

- Majd kiderül, mikor felébred. Ő elmeséli. Simogatta a lány kézfejét Remus.

- Lizi - harapott James az ajkába.

– Nem lesz baj Madam Pomfrey azt mondta, hogy hamarosan felébred. Liz erős lány - mosolygott Remus.

- Ez igaz. Nem kell aggódnunk kutya baja sem lesz Liznek. Hányszor leesett a seprűről és itt van.

- Ez más Mary. Egy teljes lépcsősoron legurult a nyakát kitörhette volna – fortyant rá James. Sirius nagyot nyelt, aki a lány szabad kezét fogta. Marcangolta a bűntudat, de félt elmondani az igazat, hogy miatta történt az egész. Félt, hogy ez miatt elveszítheti a barátait... azt a keveset, akik vannak.

- ... Sirius próbálta elkapni – a neve említésére össze rezzent és Remusra nézet.

- Tessék?

- Azt mondtam te ott álltál a közelében, de nem sikerült elkapnod.

- Igen.

- De miért sikoltott fel? Kérdezte James.

- Hát... én... kezdett bele Sirius.

- James nézd – ugrott fel Lily boldogan, mert Liz megmozdult és lassan kinyitotta a szemét. Sirius kiverte a hideg veríték és felkészült a legrosszabbra.

Liz feje nagyon fájt ez volt az első, ami tudatosult benne. Majd az, hogy minden fehér körülötte, de csak ez után vette észre azt a négy vigyorgó személyt, aki föléje hajoltak és azt az egyet, aki bűntudatoson dörzsölte a kézfejét. Liz érezte, hogy a fiú keze remeg.

- Lizbeth végre felébredtél. Nagyot estél. Hogy vagy?

- Fáj a fejem Mary.

- Hogyan estél le? Van köze Siriushoz? Állt fel James és a lányra nézet. Liz érezte, hogy Sirius keze megremeg.

- James ez most komoly? Förmedt rá Lily – A legjobb barátodat gyanúsított?

- Ne légy ilyen marha – ráncolta a szemöldökét Remus – nem tenne ilyet. Ugye Sirius?

- Miattam volt – vallotta be a fiú. James felmordult – Mert...

- Ő le akart jönni való és én nem figyeltem, mikor felértem.  Megijedtem tőle. Vicces nem? Mosolyodott el Liz. Hangja suttogó volt.

- Az én hibám volt... mondta Sirius, de a lány megszorította a kezét.

- Véletlen volt. De ha neked úgy jobb mind ketten hibásak vagyunk. Nem figyeltünk. Csengőt akasztok a nyakadba, hogy halljam, hogy közeledsz. Egy szép nyakörvet, mit szólsz? Mosolygott Siriusra Liz.

- Nem vagyok kutya. Eresztett el egy mosolyt a fiú. Sirius a lányra nézet, akit igazán félre ismert.

- Nem rossz ötlet ez Lizbeth. Ne haragudj haver, de...

- Semmi baj James – legyintett Sirius.

- Oh, látom, hogy Miss. Arrow már jobban van, így nektek nincs dolgotok itt. Menjetek vissza a szobáitokba, de tüstént – jelent meg Madam Pomfrey. James elhúzta a száját.

- Rendben van, de holnap megint jövünk. Mondta dacosan a javasasszonynak. – Hozzunk neked valami finom sütit – kacsintott a lányra James.

- Nem szabadulsz tőlünk –kacagott fel Mary.

- A házi feladatot is felhozzuk. Szólalt meg Lily.

- Holnap este már visszamehet a saját szobájába.Kulcsolta össze a kezét a javasasszony.

- Az már késő Liznek Madam Pomfrey. Ő imád tanulni. Kuncogott fel Remus és elindult az ajtó felé. – Szia Lizbeth – intette neki.

- Holnap jövők tesó - kacsintott rá James. – Szép álmokat. Madam Pomfrey Siriusra nézet, aki még mindig ült és a lány kezét fogta.

- A felszólításom neked is szól.

- Öhm, bocsánat... kaphatnék, még pár percet kérem?

- Én is örülnék neki – mondta Liz. – Csak pár perc semmi több.

- Rendben. Ti meg menjetek – intett az ajtóban állóknak. James kérdőn nézet Lizre.

- Hagyd most őket James. Sirusnak bűntudata van, hogy nem tudta el kapni. Suttogta oda Lily.

- De hát... Lily karon ragadta és kihúzta az ajtón.

- Miért? Mond miért hazudtál? Kérdezte a fiú mikor egyedül maradtak. Liz elmosolyodott.

- Ugyan azért, amiért Perselusnál is. A barátom vagy és tudom, hogy sértődésedben ijesztettél meg a pókkal más különben nem tetted volna. Meg, aztán ha James meg tudja, az igazat soha nem barátkozna veled és ez túl nagy ár lenne azért, mert lebukfenceztem a lépcsőn. Oh, és gondolom pontot is veszítettünk volna, ami jelen helyzetünkben nem lenne jó. Így is nagy hátrányban vagyunk.

- Pontok és James barátsága véget hazudtál?

- Te a füleden ülsz Black? – szikrázott Liz szeme, majd felszisszent – Au, a fejem... na, mindegy. A lényeg, hogy a barátomnak tartalak. Neked is sincs túl sok jó barátod, ahogyan nekem sem. A te családod sem tartozik a kedvencek közé, úgy ahogy az enyém sem. Nagyon kevés olyan diák van, aki barátkozna velünk tekintve a családi hátterünket. Persze ez nem mondható el a halálfaló pártiakról, akik szívesen látnának minket... na, jó talán engemet azért nem. Húzta el a száját Liz – De úgy ahogyan te, úgy én sem csípem a társaságukat.

- Túlságosan is jó szívű vagy... túl jó.

- Azt hiszed? Komolyodott el a lány, majd felsóhajtott - Nem, Sirius én sem vagyok túl jó. Csak ragaszkodom ahhoz, ami az enyém. Sokaknak nem fontos egy barát, de nekem igazi kincs. Így te is... bár egy bosszantó kincs vagy Black. A fiú halkan elnevette magát.

- Köszönöm.

- Oh, ne köszönj semmit, majd ha meglátod azt a nyakörvet, amit kapsz tőlem. Már meg van hogyan fog kinézni. Fekete bőr szíj névre szóló kis táblácskával...

- Ne merészeld.

- Pedig meg lesz. De menned kéne, mert Madam Pomfrey ideges lesz. Nézet az ajtó felé a lány.

- Igazad van.

- Nem beszélve arról, hogy a mancsod is izzad. Sirius elengedte a lány kezét és megtörölte a talárjában.

- Bocsi – nevette zavartan.

- Most aztán takarodó – lépet be Madam Pomfrey.

- Már megyek is, de holnap is jövők ám– emelte fel a kezét Sirius. - Jó éjt Lizbeth – Nézet hátra a válla felett.

- Viszlát, mancs – intett Liz mosolyogva a fiú után.

Hát nem a legjobb fejezettem ><"" de remélem azért tetszik azért nektek egy kicsit :D Hamarosan jövők a következő fejezettel ;)