Az ötödik tekergő avagy Elizabeth története

116 szösz

- Bells jól vagy? Kérdezte Sirius és szemöldök ráncolva figyelte az asztalon könyöklő nőt, aki csak bambult ki a fejéből.

- Igen, miért?

- Mert hozzá sem nyúltál az ételhez – bökött a villájával Sirius a nő tányérja felé, ami érintetlen volt – valami bánt?

- Semmi, csak eszembe jutott az öcséd. Vajon mi lehet vele?

- Az iskolában van a halálfaló haverjaival. Miért lett ez most olyan fontos neked? Kérdezte ingerülten Sirius és dühösen szúrta a villáját a húsba.

- Csak eszembe jutott – vont vállat a nő és nem vette észre a gyilkos pillantást, amit Sirius lövellt felé – ma megtaláltam a naplót, amit még nekem adott.

- Ég a kandallóban a tűz, ha akarod rá dobom, már úgy is kell rakni rá valamit – nézet el a kandalló irányában a férfi.

- Nem szeretném Mancs – sóhajtott fel Liz – nem igazán gondolkodtam el soha azon mi volt az oka, amiért be épet a kígyó seregébe. Talán a szüleitek nyomására vagy valami más miatt?

- Mert felnéz rájuk azért lépet be – morogta Sirius.

- És ha csak is azért, hogy engem védjen? Szerinted? Fordult a férfi felé, aki elhúzta a száját, majd az asztalra dobta a villáját és hátra dőlt a székében.

- Ha meg gondoltad magad a kettőnk kapcsolatáról, mond el nyugodtan és ne körtönfalaz ha kérhetlek.

- Hogy?

- Tudom, hogy az öcsém, mindig is fontos lesz neked, mert hát az első pasasod volt, de azt gondoltam vagyok annyira jó neked, hogy elfelejtettem veled a kis patkányt. De ezek szerint neked Regulus kell, még úgy is, hogy egy nyomorult halálfaló.

- Hogyan? Kérdezte döbbenten Liz – én csak elgondolkoztam a dolgon, miért mehetett halálfalónak. Nem szándékozom vissza rohanni hozzá és téged elhagyni. Jobban szeretlek téged, mint Reg-et valaha is. Szóval nem kell félned attól, hogy valaha is vissza rohanok hozzá. Egy nap szeretnék hozzád menni persze szűk körben és csendesen. És én lennék a legboldogabb, ha annak a kislánynak adhatnák életet, akire mindig is vágytál.

- Meg engednéd az Emily nevet? Kérdezte Sirius szem lesütve.

- Emily Anne lenne, a neve ha nem emlékeznél - Állt fel Liz és oda sétált a duzzogó férfihoz majd az ölébe ült – tudd, meg csak te kellesz.

- Biztos?

- Hát... Karib Bedi nagyon jó pasi – nevetett fel a nő.

- Ki a szar az? Kérdezte elbődülve Sirius és Liz hozzá bújt.

- A maláj tigris – somolygott a nő – egy igazán jóképű mugli színész.

- Te most szórakozol velem? Kérdezte Sirius felvont szemöldökkel.

- Oh, de még ott van Terence Hill ő is igazán vonzó. Azok a kék szemek. Ingatta a fejét Liz és az ajkába harapott. Sirius kutya mód felkapta Lizt, aki hangosan felnevetett.

- És egyik nyomba sem érek? Kérdezte nevető szemekkel.

- Ők nem érnek a te nyomodban. Csókolta meg Liz Siriust – szeretlek te féltékeny mamlasz.

Szar napom volt. Ritka szar volt. Ihlet romboló, agy pusztító és élet kedvet sárba taposó fajta. Komolyan legszívesebben levetettem volna magam valami magasról aztán szeva. De kibeszéltem és jobb lett, de hogy mikor jövök legközelebb nem tudom. Vinnem kell a tesómat dokihoz és kicsit pihenem is kell. Szóval lehet előbb jelentkezem, de lehet nem.