128 szösz

1.1K 75 19
                                    

Regulus Black nem gondolta, hogy a halála rút lesz. Arra gondolt, hogy a bátyja küldi rá valamelyik halált hozó átkot egyikét véget vette rongyos nyomorult és esküszegő életének. De most ezernyi hulla húzta le egy feneketlennek tűnő sötét tó legmélyére, hogy ő is egy legyen a lélektelen testek közül a vízben, akik már nem tudják kik voltak a haláluk előtt elfeledte emberi lényüknek teljes tudatát. Regulus elmosolyodott pedig éppen, akkor mart bele az egyik inferius. Nem a bátyja és nem is a Sötét Nagyúr öli meg, mert hát jelentéktelen halálfaló volt nem is várt mást, de most pár hulla végez vele... illett hozzá. Miért is foglalkozott volna éppen vele a Nagyúr vagy a bátyja. Bár így utólag bele gondolva ez igencsak jó jött neki. Az utolsó cselekedetével talán sokaknak jót tesz, vagy végleg eltörli a gonoszság démonát. Regulus Arcturus Black a halálfaló. A testvér áruló. Szüleinek sötét, elkorcsosult elveinek fejet hajtó szolgája és a szerelemet eldobó bolond. Igen ilyen halált érdemelt.

Ahogyan merült le a mélybe kezében a pálcájával és feladva az életet, megcsillant a jobb kezén egy ezüstös ékszer. Liztől kapta. Az ő szeretett Lizétől. Annyira akarata még egyszer látni, beszélni vele elmondani neki, hogy miért tette azt, amit tett. Gratulálni akart neki és sok boldogságot kívánni Siriusal való életéhez mindezt őszintén gondolva. Megsajdult a szíve látni akarta őket. Nem akart még meghalni.


Itt van egy újabb szösz :) Ugyan rövid, de remélem azért a témáját tekintve is tetszett nektek. Illetve ígértem illusztrációt és íme :)


Ops! Esta imagem não segue nossas diretrizes de conteúdo. Para continuar a publicação, tente removê-la ou carregar outra.
Az ötödik tekergő avagy Elizabeth történeteOnde histórias criam vida. Descubra agora