Az ötödik tekergő avagy Elizabeth története

153 szösz

Sebastian felvonta a szemöldökét, mikor meglátta a két férfit, akik úgy haladtak a folyóson mintha azt sem tudnák, hol vannak és miért. Felismerte őket és igazán kíváncsivá tette a két auror sutaságának az oka.

- Segíthetek? Kérdezte a férfi, mikor a kettő auror elment mellette – Mr. Potter és Mr. Black, ha nem tévedek?

- Maga a medimágus, aki a szüleimet kezelte ugye? McConnor? Lépet vissza James és elgondolkodva mérte végig a férfit, akinek megrándult egy izom az arcán.

- McOnnel. Sebastian McOnnel – mosolyodott el a férfi – mi járatban erre?

- Nem rég behoztak be ide egy férfit égési sérüléssel egy félre sikerült varázslat miatt. Kihallgatni jöttünk – felelte Sirius és végig mérte a férfit. Magasabb volt nála és vállasabb is. Sirius szemöldök ráncolva próbálta felidézni, mit is mondott róla a neje. „Kellemes ember" igen ezt mondta róla... de valahogy azt elfelejtette vele közölni lényegében emlékeztetni, hogy jóképű is a mocsokja. A rikító zöld szempár és a vöröses barna haja igazi csáb erőt adott a szerény viselkedésű férfinak. Maga volt a kísértés és ő egyedül ide engedte az Bells-ét. Marha volt.

- Most éppen Justin Blackwood kezei alatt van, akit keressek. Várniuk kell. Vette fel a pultról a dossziét és elfordult az auroroktól és a pult mögött ülő fiatal gyógyító nőre nézet – Doris ideje kicserélni Marcus és Dolly kötéseit. Vigyen nekik egy-egy csoki békát, mert nem lesz kellemes.

- Igen is uram. Bólintott a nő mosolyogva és a pulton lévő dobozból felmarkolta a csoki békákat – viszek Marie-nak is ne, hogy rosszul érezze magát. Mondta a nő, mire a férfi a fejéhez kapott

- Már át is vitték? Persze vigyen neki is és mond meg a gyerekeknek hamarosan megnézzem mind egyiket. Szólt Doris után a férfi.

- Igen is - bólintott a nő és elsietett. Sebastian rá nézet a várakozó aurorokra.

- Üljenek le, mert azért eltart egy ideig az ellátás.

- Időnk van – vont vállat James – amúgy nem is köszöntem meg, amit a szüleimért tett. Lépet a férfihoz és rá könyökölt az asztalra.

- Sajnos sok mindent nem tudtam tenni. Őszintén sajnálom a veszteségüket – sóhajtott fel a férfi.

- De felrúgta a protokollt azzal, hogy egymás mellé engedte tolni az ágyakat, hogy a szüleim együtt legyenek és nem beszélve a zongoráról. Köszönöm – nyújtotta a kezét James Sebastian felé.

- Szívesen – bólintott a férfi és kezet rázott Jamessel – jobban örültem volna, ha megtudtam volna őket menteni.

- Megtett mindent – veregette meg vigasztalóan James a medimágust – Lizbeth is úgy gondolta.

- Amúgy, hogy van a kedves nővére? Utolsó találkozásunkkor még nagyon zaklatott volt.

- Jól van már a nejem – felelte Sirius - be is újítottunk egy macskát. Egy dagadt, fekete szőrű, lusta és idegesítő macskát. Benyávogta magát Bells szívébe és a kis ingyen élő koldusból egy úri kanúr lett.

- Oh, vagy is maga kedveli – dőlt a pultnak a férfi – a heves kitörése az állat felé azt mutatja, hogy igen is kötődik felé.

- Francokat gyűlölöm.

- Hazudik – mosolyodott el Sebastian - gyerekként lehetett is egy macskája, ami vagy elpusztult, vagy megszökött, akihez nagyon is kötődött. Próbálja titkolni, hogy igen is kedvére való az állat, de fél, hogy őt is elveszíti.

- Most analizál? Kérdezte Sirius összefont kézzel.

- Csak megfigyelek. Akkor, hogy is hívták a macskáját? Kérdezte mosolyogva Sebastian.

- Zokni – felelte halkan Sirius – és elpusztult.

- Zokni? Milyen név egy macskának? Kérdezte James vissza fojtott röhögéssel.

- A mancsai szép fehérek voltak, mintha zoknit viselt volna. Emelete fel a kezeit Sirius és meg mozgatta az ujjait – imádtuk Regulussal.

- És hogy hívják a mostani macskájukat?

- Dög – felelte egyszerre James és Sirius.

- Hogy hívja Elizabeth?

- Zorro – felette Sirius, majd szemöldök ráncolva nézet a férfira – mondja, mióta nevezi a nejemet a keresztnevén?

- Egy ideje, de ne aggódjon medimágus és páciens viszony van közöttünk semmi több.

- Beteg Lizbeth? Fordult döbbent James a barátja felé, aki ugyan olyan tanácstalanul nézet vissza rá, mint ő.

- Viszony? Vagy is mi a baja a feleségemnek?

- Semmi különleges csak meghallgatom és beszélgetünk a gondjairól ezzel is megkönnyebbülve az élet gondjaitól. A pszichológusa vagyok. És nem kell féltékenynek lennie Mr. Black a felesége a páciensem csupán.

- Pontosan magának mi is a szakterülete? Kérdezte Sirius.

- Egyike vagyok azon kevés medimágusoknak, akik több szakterületen végeztek egyszerre. Mindegyik osztályon dolgozom. De fő szakterületem a fertőző illetve a gyógyítatlan betegségek kezelése.

- Egy Hollóhátassal van dolgunk. Húzta el a száját Sirius.

- Hugrabug, ha kérhetném. Téves feltételezésben élnek, hogy minden sikeres és éles eszű mágus vagy boszorkány a Hollóhát tanulója volt. Ostoba dolog beskatulyázni az embereket holmi házakba. Hiszen lehet gyáva és áruló egy Griffendéles vagy nemes és hűséges egy Mardekár ház tanulja is.

- Oh,bocsánat – emelte fel a kezeit Sirius.

- Sebastian kellenél – jelent meg az egyik idősebb női medimágus.

- Ha, meg bocsátanak – bólintott a férfi és a kollégája felé sietett.

- Jó volna, ha meg győznéd Williamet, hogy a gyógyszer nem tündérmanó tojás és nem fog kikelni a hasában. Méltatlankodott az asszony, mikor a férfi oda ért – komolyan elegem van belőle.

- Micsoda, képzelő ereje van annak a kis kölyöknek – nevetett fel Sebastian. Sirius figyelte a férfit, aki a kanyarban eltűnt, majd az öt bámuló Jamesre nézet.

- Mi van? Kérdezte élesem Sirius, mire barátja felsóhajtott részvétel.

- A helyedben félteném tőle Lizbeth-et, hiszen igazán jó képű pasas. Veszélyt jelent rád nézve.

- Te hülye vagy...

- Maguk az aurorok? Lépet hozzájuk egy gyógyító inas.

- Igen – felelték egyszerre.

- Akkor jöjjenek utánam Mr. Blackwood végzet a beteggel most már kihallgathatják.

Reggel akartam fel rakni, de elaludtam XD. Bár fél hatkor így is el evett a rossz nyavalya,mert elfelejtettem kikapcsolni az ébresztőt 23-ka miatt. Majd nem elindultam melózni XD. Utána, mikor rá jöttem, hogy nem kell vissza aludtam... mondjuk úgy hogy késő délelőtt ébredtem. Megérdemeltem. Akkor úgy gondoltam neki állok, hogy felrakjam ide az új szöszt, de eszembe jutott, hogy megígértem hogy Sámsont - így hívom a Samsung porszívómat - oda ígértem az unokanővéreméknek, mert az övükét körbe röhögi a por, olyan gyenge. Szóval elmentem porszívózni, mert holnap lesz a temetés. De most itt vagyok és itt a szösz. Ma lesz még egy ahogyan ígértem ;) Remélem tetszett nektek és még mindig szimpi Sebastian. :)