Az ötödik tekergő avagy Elizabeth története

154 szösz

A hetekkel teltek el úgy, hogy Lizről nem tudod semmit. El volt foglalva vagy éppen le volt kötve, mert akár hányszor hívta mindig más vette fel a telefont. Hol Lily, hol Remus vagy James vette fel, de gyakrabban fordul elő, hogy a bátyja. Vagy is nem voltak küldetésen. Az utolsó kísérlet három nappal ezelőtt volt és akkor már Sirius fenyegetőzőt és így jobbnak látta, ha elfelejti egy időre a telefonhívásokat, még mielőtt nyomozásba kezdenek Liz erkölcs csőszei.

Reg éppen kifordult az irodából, mikor egy nála egy fejel alacsonyabb nő lépet be a műhelybe. Nem volt éppen egy éteri jelenség. Gömbölyded manó arcú nő volt szép szőke hajjal, ami kontyba volt csavarva, de volt pár tincs, ami kiszabadulva táncolt a gyenge szellőben. Szemei zöldek voltak, ami éppen pánikolva meredtek rá és ez megtorpanásra ösztönözte Reget.

- Segítsen, a kocsim haldoklik. Mutatott maga mögé a nő.

- Kocsi? Meredt a nő mögé ahol egy szál kocsi sem volt. A nő ijedten perdül meg és kiszalad. Reg ráérősen sétált utána és még látta, ahogyan a nő beugrik a lassan guruló kocsijába és behúzza a kézi féket, majd rádőlt a kormányra.

- Úgy látszik, nem csak nekem van rossz napom. Indult el a nő felé, aki már rákezdett valami igazán szokatlanul fura káromkodásra és közben a műszerfalat sorjázta apró öklével.

- Nem hiszem, hogy ez segít.

- Dühös vagyok.

- Látom és hallom.

- Az iskolába kell érnem.

- Tanul még?

- Tanítok – mordult fel a nő. Reg felemelte a kezét.

- Csak vicceltem. Oldani akartam a feszültségét, ami tapintható és érezhető. Szegény kocsi – ingatta a fejér Regulus és gyengéden megpaskolta a kocsi tetejét.

- Nem vagyok, most kapó a humorra pedig szeretem. Villant meg a nő szeme.

- Hagyja, itt a kocsit megnézzem miért piffeg meg puffog és miért akar folyton szökni. Húzza meg még egyszer a kézi féket, mert még udvarias látogatást tesz a temetőbe. Mutatott a domb alján elterülő sírkertre - Ne tessék aggódni én meg elviszem magát egy pillanat alatt a tanodáig. Kár volna, ha gyerekek nem kapnák meg a tanító nénijüket.

- Igazán vicces embernek hiszi magát?

- Csak csütörtökökként és akkor, ha nem alszom eleget. Amúgy meg olyan vagyok, mint bár melyik férfi a városban.

- Nős, szoknyapecér vagy mind kettő egyszerre?

- Nem kergetem, a szoknyát sajnos ők zaklatnak engem.

- Homokos talán, hogy nem tetszik?

- Nem, a lábam ujjától a hajam száláig heteró vagyok. Csak éppen nem szeretem, mikor rám akarják tukmálni magukat a hölgyek. Nős meg még nem vagyok. Talán orvosolni kívánja ezt a hiányosságomat? Vegyem ajánlatnak? Regulus kicsit hátrébb széles mosollyal az arcán, majd a szívéhez kapott és komorabban nézet a nőre - Kérem, szépen én régi módi gyerek vagyok, előbb randizunk, utána jöhet a többi. Kezdhetnék például úgy, hogy bemutatkozzunk. Kérem, szépen engem az anyám Reginaldnak nevezed el. Sajnos akkor még nem tudtam tiltakozni a névválasztása ellen, de mára már megszoktam hívjon csak Regnek.

- Milyen Reginald? Talán elvesztette család nevét a nagy vicc mesélése közben?

- Nem, kérem szépen. Hamilton a becsületes vezetéknevem. Apám után, mert őt is így hívták. Na, de ha már így bemutatkoztam örülnék, ha a kezét nyújtaná.