Liz dermedten hallgatta a professzor szavait, de egy sem jutott el a tudatáig. Gyásztól sújtottan borult Sirius vállára és kezét kezdte el tördelni, amivel a fiú nem foglakozott.
- Sajnálatos és szörnyű, ami történt, kedvesem. Fogadd őszinte részvétemet. -Hajolt közelebb Dumbledore és együtt érzően megpaskolta Sirius kezét tördelő Liz kezét.
- Most mi lesz velem? -Szólalt meg Liz.
- Mivel az édesapja úgy rendelkezett; ezt már sokszor a tudtunkra is adta, amennyiben ő elhalálozna a lánya törvényes gyámja a keresztapja, Mr. Potter. Ő is hamarosan megérkezhet. – Válaszolta Eugenia Jenkins. - Nem kell félned kincsem, itt biztonságban vagy.
- Nem félek miniszter asszony... dühös vagyok – pillantott fel Liz és szeme kékje olyan fagyos lett, hogy a nőt kirázta a hideg – Apámat is ezzel nyugtatták? Ne féljen? Megvédjük? Erre most halott és egyedül maradtam a világban, miközben a gyilkosok szabadon kószálnak.
- Bells...
- Nem, Sirius.. nem! – állt fel a lány és égő szemekkel fordult a miniszter asszony felé. – mondja, hogyan lehetséges az, hogy apámat megölték, úgy, hogy aurorok védték? És, még most sem képesek elfogni őket!
- Mordon az összes aurort mozgósította. Biztosíthatlak, hogy addig nem állnak le, míg el nem kapják őket. -Állt fel Dumbledore is és a lány vállára tette a kezét.
- Mikor anyámat ölték meg.. akkor sem tudták elfogni. Most miért lenne másképp?
- Nyugodj meg, Liz – lépett mellé a miniszter asszony.
- Ne nyugtasson. Hadd legyek dühös! Megvan rá az okom! -Kiabálta a lány, már sírva és lerogyott a földre.
- Megígérem neked Liz, hogy a törvény szigorával súlytatok le a szüleid gyilkosaira. - Guggolt le mellé az igazgató. Liz lassan felnézett a férfira és remegve bólintott.
- Megígéri?
- Igen.
- Apád jó barátom volt nekem Liz, ezt elhiheted nekem. Számomra is fontos, hogy a gyilkosai a kezünkre kerüljenek. Ha elkapják őket, akkor bűneik miatt életfogytiglan azkabani fogságra ítéljük – Szólalt meg Jenkis és Liz bólintott.
- Fogják el.
- Úgy lesz.
- Uram, visszamehetek a klubhelyiségbe? -Fordult Liz Dumbledore felé.
- Persze. Mr. Black úgy hiszem, szívesen adja a kezét, hogy segítsen - Sirius felpattant és a kezét nyújtotta Liz felé, aki elfogadta és összekulcsolt kézzel kisétáltak az igazgatótól.
- Dumbledore, maga szerint a lány lehet a következő?
- Igen, de csak akkor, ha nem kerülnek az aurorok kezére.
- Nagyon sajnálom édesapádat – állt meg Sirius a lépcsőfordulóban és maga felé fordította a lányt – a fiúk és én itt leszünk neked.
Liz felnézett a fiúra és halványan elmosolygott.
- Tudom. -Bólintott a lány – tudod Sirius, egy nap nagybefolyású boszorkány leszek, és a kezembe fogom tartani azokat, akik ártottak a családomnak. Félni fogják a nevem, rettegni fognak, ha meglátnak és egy nap majd bosszút állok!- Tekintett fel Siriusra a lány és a fiú olyan elszántságot látott a hideg kék szempárban, hogy tudta, amit mondott megvalósítja.
Már sokan kitaláltátok, hogy mi lesz ebben a szöszben és úgy vettem észre nem igazán tetszett. De sajnálatos módon meg kellet lépnem ezt, mert Liz személyiség fejlődésében és majd a későbbi jövőjére nagyot nyom a szüleinek tragikus elvesztése. Azért megnyugtatok mindenkit, hogy Liz lesz boldog is ;)
Köszönöm, hogy olvassátok a kis szösziket
ESTÁS LEYENDO
Az ötödik tekergő avagy Elizabeth története
FanficA tekergők idejében játszódó kis szöszök a saját karakteremmel a főszerepben. Elizabeth egy aranyvérű apa és egy mugli anya egyetlen egy gyermeke. A híresebb aranyvérű családok már rég elfordultak tőlük, de ő nem foglalkozik velük. Élete boldog és f...
