Az ötödik tekergő avagy Elizabeth története

4 szösz

Binns professzor monoton hangja, olyan volt, mint valami mesteri altató dal, a diákok az első mondata után laposakat pislogtak.

James Potter elterülve az asztalon bambult maga elé és pálcájával az újonnan tanult lebegtetés bűbájt gyakorolta a pennáján. Sirius Black a kézfején támaszkodott és irigyelve figyelte az ablak előtt repkedő madarakat. Remus Lupin álmatag lelkesedéssel le írt egy pár szót, amit érdekesnek tartott, majd visszatért a semmibe meredés kényelmes állapotába. Peter Pettigrew jó ízűen horkolt James bal oldalán és halkan sajtról motyogott. Nem messze tőlük Mary MacDonald unottan pöckölte a pennáját Lily Evans felé, aki ugyan olyan lelkesedéssel vissza pöckölte a lánynak. A teremben mindenki ásítozott és aludt egyetlen egy kivétellel. Elizabeth Arrow csillogó szemekkel hallgatta az öreg kísértet tanár szavait. Ő imádta Binns óráit. Ő volt az egyetlen a Roxfortban, aki álmatag tekintett nélkül tudta végig hallgatni a professzor szavait.

- Arrow nem ember – jegyezte meg Sirius nagy bölcsen, mikor oda pillantott a lányra, aki úgy itta a tanár szavait, mint szomjazó a vizet. James halványan elmosolyodott barátja kijelentésére.

- Azt hiszem, Black kivételesen egyetértek veled – fordult meg Lily, aki Sirius előtt ült.

- Mondtatok valamit? Fordult Liz Lily felé, de nem vette le a pillantását a tanárról. A lány csak legyintett.

- Semmi különöset Liz. Kuncogott fel Lily és barátnője már nem is figyelt rá, csak Binnsre. Lily halványan mély szeretettel elmosolyodott. Igaza volt Siriusnak Liz igazán különös lány. Gondolatait a csengő szakította félbe és Binns professzor utolsó mondata, hogy a következő órára egy igen csak hosszú dolgozatott kell be adni. A kétségbe esett osztály élükön James Potterrel reménykedő szemekkel fordult a döbbenten ülő Elizabeth Arrow felé.