Az ötödik tekergő avagy Elizabeth története

194 szösz

- Hová mész? Kérdezte Liz, mikor észrevette, hogy Sirius az ajtó felé indult.

- El – felelte a férfi – dolgom van.

- Ez most egy kicsinyes bosszú azért, mert pár napja elmentem? Kérdezte a nő csípőre tett kézzel. Sirius halványan elmosolyodott, majd lassan a felesége felé indult.

- Nem szokásom így büntetni azt a nőt, akit szeretek. De ha tudni akarod, hová megyek, el kell mondanod te hová mentél.

- Üzleti ügyem volt. Mondta Liz nyugodtan – el kellett intéznem egy problémát.

- Ez olyan nehéz lett volna elmondanod?

- Mindig is zavart, ha az üzlet miatt mentem el.

- Ebben a sötét időben még jó, hogy. De mivel tudom, hogy ez neked annyira fontos lenyeltem volna hosszú zsörtölődő morgások közepette.

- Akkor hová is mész?

- Oh, szakmát tévesztettél édesem. Aurornak kellett volna menned.

- Alantas munkának tartom a vadászatot jobban szeretek büntetni és látni, ahogyan könyörögnek. A jogi pálya jobban vonz és jobban is fizet. Sóhajtott fel a nő, mire Sirius hangosan felnevetett kutya mód, majd homlokon csókolta a feleségét.

- Este jövök – indult el, de Liz elkapta a kezét.

- Még mindig nem mondtad hová sietsz.

- Dumbledore hivatott mindenkit csak ezért megyek. Vacsorára itt leszek. Te meg vigyázz anyára helyettem is – guggolt le a Mózes kosárhoz és megcsiklandozta a kislányát, aki felkacagott.

- Vigyázz magadra – szólt a férje után Liz, majd figyelte az ablakból, ahogyan megperdül a sarkán és eltűnik – Heli kövesd a férjem és jelentsd mit csinált.

- Igen is úrnőm. Hajolt meg a manó és egy pillanattal később már ott sem volt.

- Úgy gondolja, hogy nem oda megy, ahová mondja? Kérdezte Hopi a nő mellé érve.

- Természetesen elhiszem, hogy oda megy, de az után hová megy, az érdekel engem. Hopi valamire megkérnélek.

- Mondja csak mire van szüksége.

- Hozd elém Icha-t és Lotte-t.

- Igen is asszonyom – Csettintett a manó és ő is eltűnt. Liz a gőgicsélő kislányára nézet, majd mosolyogva kivette és egy csókot, nyomot a homlokára.

- Miért kellett is kellett ide hurcolnia a manódnak minket? Félbeszakad egy kezdődő jó program – dobta fel a lábát az asztalra Ichabod és belekortyolt az italába – finom a konyak.

- A ruhád rendezetlenségéből ítélve tényleg rosszkor hívattalak benneteket – sóhajtott fel Liz, mire Sharlotte elvörösödött – de majd folytatjátok a programot, mikor végeztünk.

- Liza – motyogta Sharlotte.

- Oh, nem tudom mi a bajod kedveském ez egy természetes dolog. Fiatalok vagytok... persze vámpír években.

- Miért is kellett akkor ide jönnünk? Kérdezte nyersen Ichabod.

- Az elmúlt időszakban, években sokat segítettek a céljaim elérésében. A múltkori esett kapcsán sajnos elvesztettem a hidegvérem és olyat tettem, ami nem igazán jellemző rám nem mintha nem tettem volna eddig ilyet – emelte fel a kezét a nő – de nélkületek a felét sem értem volna el, amit eddig.

- Ahhoz képest jó sokat költöttél vesztegetésre is.

- Akit meg lehet vásárolni Lotte azt meg kell. A minőségi szolgáltatások soha nem voltak ingyen. Ti sem vagytok olcsók.

- Célpontokká válhatunk persze, hogy a tarifa nem kicsi. Az üzletben nincsenek barátok.

- Oh, a dédpapa szavai. Bölcs volt, hitvány és csaló gazember, de a legtöbb mondása jelmondatok lehetnének. Tette a szívére a kezét Liz.

- Emlékeztetsz rá.

- Bölcs lennék?

- Hitvány csaló és manipulatív személy.

- Kérned kell, és ihatsz nem kell udvarolni hozzá – legyintett a nő.

- Csak az igazságot mondtam. Amúgy igazságtalan a világ. Eljövök ide, erre a kicsi itt alszik mellettünk a kosarába – mutatott a békésen alvó Emilyre.

- Őszintén sajnálom, hogy a lányom a délutáni alvását pont arra időzítette, mikor éppen itt vagytok.

- Örülök, hogy sajnálod, mert szeretem volna babázni. Szóval hajrá Emily ideje lenne fel kelni, hogy Ichabod bácsikáddal játssz. Mutatott a kislányra a férfi.

- Icha viselkedj – rótta meg a vámpírt Sharlotte – Liz igazából miért hívattál minket? Azzon kívül persze, hogy megköszönd a munkánkat.

- Pedig sokat köszönhetek nektek és még sokaknak, hogy az vagyok aki. És persze elnézést kérni a múltkori kirohanásomért.

- A halálfalónak tartozol, bocsánat kéréssel nem mintha megérdemelné – húzta el a száját Sharlotte.

- Túlzásba vittem. Nem viselkedtem úrinőként.

- Apád nem lenne büszke rád az is biztos. Ő becsületes ember volt és nem kóricált a sötétben, mint te – állt fel a férfi mikor Emily mocorogni kezdett – de ami igaz az igaz egyedül nem sokra vitted volna. Így hát mond, most kit kell le vadászni?

- A lista a dossziéban van. Lökte Sharlotte elé a vastag barna borítékot Liz – benne van a díjatok persze csekkben.

- Ezeket a halandókat kell a szokott helyre vinni? Leste meg a listát a vámpírnő – várj ez a díjunk többszöröse.

- Meg van az oka rá – kortyolt az italába Liz.

- Várj ezek nem mind halandók – tekintett fel Sharlotte riadtan a nőre – van pár, aki a fajtársunk.

- Mit akarsz te a vámpíroktól? Vette ki a felébredt Emilyt a kosarából Ichabod.

- Információkra van szükségem.

- Az minden rendben, de ezek piti bűnözők... na, várj – hördült fel Ichabod, mikor Sharlotte válla felet rá lesett a listára – mi a szart akarsz Roymund Conor-tól?

- Információt, mint mondtam.

- Ugye tudod, hogy egy kibaszott vérfarkas.

- Tudom így, ha tehetitek ne telihold idején hozzátok elém – húzta el a száját Liz – és ha megtennéd, hogy a lányom előtt ne beszélj, csúnyán nagyon megköszönném.

- Még nem is érti – hitetlenkedett a férfi – még picike. Ugye? Emelte fel az arca magasságába a kislányt a vámpír ellágyuló hangon – énekeljek neked? Emily hangosan felsikkantott, mire Ichabod, majd nem elolvadt a gyönyörűségtől – imádom a picurt.

- Hát akkor csak ügyesen azzal a fontos programmal – húzódott gonosz mosolyra Liz szája, mire a két vámpír pipacs vörös arccal elfordultak előle, mire a nő hangosan felkacagott.

Sziasztok.

Először is azért hoztam most plusz egy szöszt, mert holnap kimennék a kertbe tenni venni és nem tudom milyen állapotban leszek a végén. Így elhoztam azt a szöszt, amit holnapra szántam. Remélem tetszett nektek.

Másodjára pedig jó pár szöszel ezelőtt kérdeztem akartok-e játékot. Olyan ajándékok lennének, mint könyvjelző (laminált) rajzok és kérhetnek valamit a történet alakulásában. Nem nagyok. De ha még is valaki majd jelentkezik a játékra csak olyan tegye, aki meg meri adni a címét, hogy az ajándékot elküldjem. A játék a későbbiekben részletezem.

Harmadjára egy bejelentés. Ez a történet hamarosan lezárul, mert úgy gondolom lassan már túl nő magán. De nem kell aggódni folytatódni fog csak más címen. Így is nagyon sok a szösz és félek valakiket elrettent a mennyiség vagy valami.