Az ötödik tekergő avagy Elizabeth története

24 szösz

Liz a nyári szünet nagy részét azzal töltötte, hogy beszerezze az animágussá válás főzetének hozzávalóit, ami nem volt éppen kis munka. Bár a hozzávalók mind megvoltak a házukban, mégsem mehetett be apja alapanyag raktárába csak úgy, lévén, hogy annak bejárata az irodájából nyílt. Liznek igencsak ravasznak kellett lennie, hogy úgy menjen be, hogy apja ne fogjon gyanút, sőt, jobb esetben ne vegye észre, hogy megcsapolta az alapanyagokat. A sárkányvér és a vérfarkasszőr volt az igazán fontos alapanyag, és a legdrágább is mind közül. Ezeknek a beszerezését hagyta így, legutoljára. Az egyik éjjel kiosont holdtöltekor, szedett jó pár marék meghajtófűt apja kertjében. James az egyik nap hozott bumszalagbőrt, Sirius meg elhozta azon ritka növényeket, amik Liz apjának nem voltak meg, de a fiú be tudta szerezni a Zsebkosz-közből, mikor az anyjával vásároltak.

- A sárkányvért meg a vérfarkasszőrt sikerült megszerezned? - Kérdezte az egyik nap Sirius és lehúzta a limonádéját, amiben megcsendültek a jégkockák.

- Még nem. Apa sokat dolgozik itthon, így nem tudok bemenni. Éjjelre meg bezárja az irodáját.

- Kisasszonykám, kér hűsítőt? És az úrfik? - Jelent meg Hopi, a házimanó.

- Igen, megköszönnénk – mosolygott kedvesen a manóra a lány. James és Sirius lelkesen bólogattak.

- Hamarosan hozom - hajolt meg a manó – Heli gyere, megmutatom, hogyan kell elkészíteni. - Fordult egy jóval kisebb manóhoz Hopi.

- Remélem, ő nem szól apádnak. A mi házimanónk egy kis nyamvadék talpnyaló– nézett utánuk Sirius.

- Hopi nem fog, nem kell aggódnod.

- A lánya Heli?

- Ő még kölyök, de a hűség így is köti, meg a hallgatás. Megkértem őket, hogy az ügyünkről senkinek se szóljanak, mutassák meg, vagy bármiféle módon tudtára adják apámnak vagy az auroroknak.

- Érted a dolgod. - Bólintott elismerően Sirius.

- Csak tudni kell minden rést betömni. Ennyi az egész.

- Hopi nem mehetne be Alex bácsi...

- Nem, Jamie - szakította félbe a fiút durván Liz – még szóba sem szabad hozni előtte, mert itt vinnyogna és sírna nekem. Múltkor is alig bírtam megnyugtatni. Én is gondoltam arra, hogy beküldöm, de erre ott kezdett nekem sírni, hogy ilyet ne kérjek, mert ez lopás, és a többi, és a többi. - forgatta a szemét Liz - Az volt az egy szerencsém, hogy apa Mordonnal tárgyalt lent, mert ha megtudta volna, biztosan kikapok. A könyvet és a naplóját is úgy adta oda, mert azt hazudtam, hogy szándékomban áll egy több tekercses házi dolgozatot írni merő szorgalomból McGalagonynak.

- És megírtad? - Kérdezte James fülig érő szájjal. Liz ajka lebiggyedt.

- Húztam, halasztottam, de megírtam, mert apa kíváncsi volt rá. Meg is nézte, meg minden. El is vette a könyvet meg a naplóját.

- Akkor miből dolgozunk majd? Év elején le kell adnod McGalagonynak a dolgozatot, nem? - Hüledezett Sirius. Liz szeme huncutul csillogott.

- Igen, de arra apa nem gondolt, hogy lemásolom a könyvet és a naplóját. Az eredeti nála van, de a másolat a ládám alján.

- De tilos nekünk otthon varázsolni. Hogyan úsztad meg? - Méltatlankodott James. Liz legyintett.

- A Minisztérium maga a varázslatot észleli, de azt nem, hogy ki vetette be. Apa varázsló, itt a vége a történetnek. Ha akarnám, idelebegtethetném a könyveimet, akkor sem lenne baj... persze nem vagyok bolond. Mordon most is itt van.

- Hát igen, félelmetes varázsló – dőlt hátra a székében Sirius – apa gyűlöli... meg is értem. Na nézd már, ki jött! – élénkült fel a fiú. Hopi mellett Remus sétált.

- Hoztam valamit nektek, ami jól jöhet – mosolygott Remus sápadtan, de boldogan.

Itt a következő szösz :) Remélem tetszett nektek *---* és ha minden jól megy hamarosan hozom a folytatást ;)