A tekergők idejében játszódó kis szöszök a saját karakteremmel a főszerepben.
Elizabeth egy aranyvérű apa és egy mugli anya egyetlen egy gyermeke. A híresebb aranyvérű családok már rég elfordultak tőlük, de ő nem foglalkozik velük. Élete boldog és f...
Liz mérhetetlenül boldognak érezte magát. Úgy gondolta a sok rossz után, ami vele történt végre valahára rendeződik az élete. Az utolsó évét járja a Roxfortba, minden bizonnyal kitűnően végez és Regulus ott lesz majd mellette. Már a gondolatra is bele pirult. Ők ketten igazán összeillő párnak gondolták, még Sirius is, ami igazán nagy szó volt. De James még mindig nem fogadta el a kapcsolatukat, ami bántotta, de ez sem vette kedvét. Boldog fülig érő mosollyal az arcán fordult be a folyóson. Regulusal a tölgyfa ajtóhoz beszélték meg a találkozójukat. De mikor a folyosó végre ért nem messze tőle a mardekárosok egy csoportja állt az egyik terem előtt, amit nem használtak. A fiúk Regulus vállát veregették, aki a szokottnál is egyenesebb tartással düllesztette ki a mellét. Abban a pillanatban jobban hasonlított a bátyára, mint addig valaha. Sirius szokott így viselkedni, mikor valami elismerésre méltót csinált. Liz viccesnek találta és már oda szólt volna, mikor a fiú felhúzta az inge ujját és büszke mosollyal mutatta az alkarján lévő koponyából kitekergő kígyót. Liz szíve kihagyott pár ütemet. Nem akarta elhinni, pedig tudta nem káprázat. Elfogta a remegés egy mélyről jövő csalódott gyűlöletes undor. Levette a kígyóról a pillantását és pont a feléje néző Perselus szemébe nézet. Liz figyelte, ahogy valamit mondott, mire Regulus ijedten perdült meg a sarkán. Liz látta a döbbentett az arcán.
- Liz – kiáltotta Regulus, de a lány csak hátrált és úgy érezte émelyeg a gyomra. Nem akarta meghallgatni, nem akart mást csak messze lenni tőle... így elszaladt.
Lihegve állt meg az erdő szélén és remélte, hogy Regulus nem találja meg. Hallotta a kiáltását ahogyan szólitja így a bokrok takarásának biztonságot adó homályába felvette a sas alakját és felszállt az egyik fa legmagasabb legerősebb ágára, majd ott vissza vette igazi alakját. Nem láthatta senki. A levelek kitakarták őt, de ő mindent látott. Figyelte, ahogyan Regulus kétségbe esve keresi, és nem sokára csatlakozott melléje Perselus is.
- Nem nyelhette el a föld – hallotta Regulus hangját, aki éppen annak a fának dőlt ahol éppen Liz rejtőzködött - Nem így akartam elmondani neki – túrt a hajába Regulus.
- Mert ha te személyesen mondod jobb lett volna mi? Nevetett fel Perselus - te is tisztában vagy vele, hogy gyűlöli azokat akik Voldemort nagyurat támogatják. Emlékez a szüleit halálfalók öltél meg.
- De én nem vagyok olyan.
- Pedig igen Reg. Halálfaló vagy. Lizt már elfelejtheted. Nem fogja megbocsátani ezt az árulást. Hidd el és törődj bele. Úgy is félvér, véráruló. A nagyúr nem engedte volna, hogy több legyen köztettek és az anyád sem. Ezzel te is tisztábban vagy.
- Fontos nekem. Mondta Regulus és lehuppant a földre.
- Én figyelmeztettelek Reg, de nem hallgattál rám. Szerintem te egy ábrándot szeretsz nem Lizt.
- Én szeretem. Csattant fel dühösen Regulus.
- Nem. Azt a biztonságot szereted, amit nyújt. Ha igazán szereted, ahogyan állítod nem lettél volna halálfaló. Hagyd hadd gyűlöljön és éljen. Talán talál valakit, akivel leélheti az életét.
- Hagyjam, hogy másé legyen? Kizárt.
- Pedig ez lesz. Akármit is mondasz Liznek nem fogja megbocsátani a jelet a karodon, mert valljuk be neked fontosabb a hatalom és a szüleid elismerése, mint Liz.
- Hazugság!
- Akkor miért is van a jel a karodon? Állíthatsz nekem bármit. Jöhetsz azzal is hogy megakartad védeni, de mind ketten tudjuk, hogy nem így van. Kulcsolta össze a kezét Perselus. Regulus neki vetette a hátát a fának és percekig hallgatott.
- Igazad van – mondta a fiú és Liz szeme könnybe lábadt, de nem mert sírni.
Remus megállt Liz fájánál ahol még mindig fa tetején ült szemét leárnyékolva a jobb kezével, másik kezében ott volt a tekeregők térképe. Liz sejtette, hogy annak segítségével találhatta meg. A nap már lassan ereszkedni kezdet és az árnyékok megnyúltak és Liz látta a fiú arcán a fáradtság nyomát. Nem rég volt holdtölte és még így betegen is a keresésérére indult.
- Lizbeth? Kiáltott fel – téged keresnek órák óta Lilyék. Nem rég szóltak. James, Sirius és Peter büntető munkán vannak McGalagonynál. Kiáltotta fel magyarázatképen, hogy miért is van egyedül. Liz szája sírásra görbült, majd elrugaszkodott az ágról – nem kicsit megijesztve Remust - és sasként tovaszállt, hogy méterekkel arrébb Remustól a földön landoljon, majd visszavette az alakját.
- Órák óta keresnek a lányok – indult el feléje Remus – komolyan aggódtak érted nem jelentél meg Roxmortsban. Kérdezték Regulust, de ő azt mondta nem találkoztatok. Mi a baj Lizbeth? Remus elharapta a mondatát, mikor Liz megfordult arca a könnyektől csillogott. – mi a baj? Kérdezte aggódva. Liz nem felelt csak megölelte az oda érkező Remust.
- Elárult, becsapott, hazudott – mondta.
- Ki?
- Regulus.
- Nem értelek. Alig pár órája te voltál a legboldogabb lány a suliban. Mi történt? – tolta el magától, hogy jobban lássa Liz arcát. – Lizbeth – morrant fel Remus figyelmeztetően, mikor Liz percekig nem szólalt meg csak az ajkát harapdálva potyogtak a könnyei.
- Regulus halálfaló.
- Ez marhaság. Ki mondta neked ezt a butaságot?
- Láttam a karján a jelet. Elárult - Zokogta – elárult Remus! Liz a földre rogyott és az öklével a földet ütötte – pedig azt hittem végre valahára boldog lehetek. Azt hittem engem is szerethetnek. De nem! Elárult az a mocsok. Remus dermedten állt és érezte, hogy Liz nem hazudik. Remeget az indulattól, de letérdelt és felhúzta Lizt, majd szorosan megölelte.
- Sírj Lizbeth, sírj. Mondta Remus és szemébe harag lángolt.
Ez jóval hosszabb szösz lett. Ezt már nagyon rég megírtam és bevallom nem hittem, hogy valaha eljuttok idáig, de tévedtem. És íme itt van.
És ahogyan ígértem képek. Ezek is régiek,mindig elfelejtettem feltenni XD
Regulus és Liz a szép időkben :)
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
