Az ötödik tekergő avagy Elizabeth története

198 szösz

1981. október 30. Péntek

Sirius gondolataiba merülve meredt előre és nem is figyelt fel arra, hogy a felesége melléje tette a teát és arra sem kapta fel a fejét, mikor negyedszerre mondta a nevét.

- Mancs – bökte meg Liz a férfit, aki összerezzent és döbbenten meredt a nőre, aki mellette guggolt és aggódva nézet rá.

- Mond aranyom – mosolygott Lizre a férfi, majd megveregette a kézfejét – miben segítsek?

- Nem kell semmit, csak vacsoraidő van. Mi a baj? Nagyon elmerengtél.

- Semmi kedves, csak elgondolkodtam.

- Megkérdezhetem min? Vagy titok?

- Úgy mindenen. Tudod csak azon, mikor lesz ennek a háborúnak vége, mikor tudunk úgy kimenni, hogy ne nézünk, a hátunk mögé vagy mikor kürtölhetem szét világnak, hogy nekem van a legszebb, legokosabb és legodaadóbb felesége világon, aki történetesen a lányom édesanyja.

- Eljön, annak a napja is meglásd. De addig is türelmesen kell várni. Ütögette meg kedveskedve a férje mellkasát Liz.

- Tudod sokszor elképzeltem azt, ahogyan összeülünk a kertben mindannyian és nézzük, hogyan játszanak, a gyerekeink miközben a nap olyan fényesen süt, mint a mesékben és a madarak trillája meg zeneként aláfesti az egészet.

- És mit csinálunk azon kívül, hogy kint ülünk és nézzük a gyerekeket?

- Hm – húzódott fél mosolyra a szája a férfinak - Remus tanítgatja őket, mert tanár lett, Peter tömi a nagy fejét, James meg én valami nagyon jó tréfán dolgozunk, míg ti csajok azon fáradoztok, hogy ezt megakadályozzátok.

- Szép gondolat – sóhajtott fel a nő.

- Ugye? Na, mindegy mennyünk enni még mielőtt az én drága hercegnőm fel nem sír, hogy az ő pocakja bizony üres – nevetett fel a férfi és elindult az ebédlő felé, de alig hogy leült Emily felsírt.

- Te látó lettél titkon – rótta meg Liz nevetve a férfit, majd felszaladt a lépcsőn, miközben Sirius követte a tekintetével. A férfi sápadtan dőlt a kezeibe és úgy érezte, hogy belülről szétrágja a bűntudat, hogy hónapok óta hazudik annak a személynek, aki a szívének olyan kedves. Hitványnak és árulónak érezte magát és a folyamatos hazugságok hálójában, amit maga szőtt önmaga köré lassan megfojtotta. De nem tudta hogyan mondja el, hogy hazudott és ő bizony nem titokgazda, mint állította és kedvese legnagyobb ellenszenvesét választotta a titok őrének. Úgy érezte, ha ezt most elmondaná, a felesége őrjöngene és az aggodalom miatt minden bizonnyal meg betegedne. Ezt nem akarta. Nem tudta mit tegyen és nem tudta megmondani neki Lily és James-se.

- Mit tegyek – suttogta maga elé a férfi és oldalra fordítva a fejét és a polcon az apósa képe volt, aki büszke tartással feszített – mond, te mit tennél? Kérdezte a képtől, de onnan nem kapott felelletett.

Na hosszú küzdelem után itt vagyok. Kemény ideg összeomlásom lehetett, mert nem értettem mi a ... ért nem tudom feltölteni ezt a nyomorult szöszt, de aztán Hirfael     felvilágosított, hogy bezony lehet túl sok a szösz.. bár éltem a gyanú perel sőt volt rá célzó komment is. Na, mindegy. Így kénytelen voltam pár olyan szösz kiegészítés levenni, mint az extra karácsonyra, nyeremény játék eredmény hirdetése, elemzése és kis információmorzsácskák és az elvetett, vagy kimaradt részletek nevű szöszt. De ezek majd egy külön kis "történet" modulban vissza másztak és ide is fognak, majd menni azok ami a történethez kapcsolódik. Szóval lányok fiúk 200 szösz lesz ez a történet és utána egy másik címen megyek tovább.

Az utolsó szöszök nem lesznek vidámak. Szóval felrakhatom én ma is őket, hogy a holnap húsvétot ne öljem meg vagy vártok hétfő estig.