Liz a lépcső alján ült és a korlátnak dőlt. Körülötte emberek voltak, akik részvétüket suttogták felé. Tudta, nagyrészük nem is gondolta komolyan. Figyelte a vendégegeket, akik halkan vagy fél hangosan beszélgetek apja haláláról, annak vagyonáról és persze róla. Lizt nem lepte meg, hogy a híresebb aranyvérű családok is megjelentek és gőgös arccal néztek körbe, de a koporsó közelébe sem mentek. Velük, és a többi vendégekkel keresztapja és keresztanyja foglakozott.
- Szia – köszönt Regulus halkan a lánynak.
Liz felpillantott rá és haloványan rá mosolygott.
- Szia.
- Részvétem – ült le a lány mellé a fiú és gyengéden megpaskolta Liz kézfejét. A lány hálásan elmosolyodott - Tudsz valamit?
- Sajnos még nem, de Alastor bácsi megfogadta, hogy elfogja őket.
- Most akkor mi lesz veled?
- A keresztszüleim a gyámjaim így velük fogok élni már meg is csinálták a szobámat. Szép lett.
- Liz, sok mindenben nem tudok neked segíteni, de, ha akarsz valakivel beszélgetni, én szívesen meghallgatlak.
- Köszönöm, Reg – szorította meg a fiú kezét Liz – örülök, hogy itt vagy! – dőlt Reg vállának.
- Elhoztam, amit kértél.
- Köszönöm.
Mindenkitől bocsánatot kérek, hogy ennyit késtem de húzós hetem volt és ezt a kis szöszit nem volt időm fel rakni. De megpróbálok igyekezni a folytatással :)
VOCÊ ESTÁ LENDO
Az ötödik tekergő avagy Elizabeth története
FanficA tekergők idejében játszódó kis szöszök a saját karakteremmel a főszerepben. Elizabeth egy aranyvérű apa és egy mugli anya egyetlen egy gyermeke. A híresebb aranyvérű családok már rég elfordultak tőlük, de ő nem foglalkozik velük. Élete boldog és f...
