Az ötödik tekergő avagy Elizabeth története

189 szösz

- James nem hiszem, hogy én megfelelő lennék a titokgazdaságra – forgatta a kávés csészéjét a kezei között Sirius – nem mintha nem akarnám vállalni, de túl nyilvánvaló lenne.

- Mondtam én, hogy Liz lenne a leg...

- Lily őt nem engedem – emelte fel a hangját Sirius félbeszakítva a nőt – ne haragudjatok, de nem szeretném, ha belekeveredne ebbe az ügyben. Féltem a feleségem.

- Értjük nem is haragszunk – veregette meg a férfi vállát James és nem figyelt a felsége  döbbent arcára – ha te nem vállalod és nem is engeded, hogy nővérem legyen a titokgazda. Mond, akkor kit ajánlsz?

- Remust semmi képen, mert még tisztáztuk. Bells mondhat akármit, de nem bízom meg benne. Eddig mindig mikor megtámadtak minket neki valami fontos dolga akadt és ez nekem nagyon gyanús.

- Nekem is – bólintott James.

- Munkája volt fiúk. Utána néztem csupán pénzt kereset. Hiába akarjátok támogatni anyagilag ez számára sértés így érthető, ha elmegy dolgozni.

- Bells nézet utána? Kérdezte Sirius, mire a nő félre pislantott – a nejem elfogult vele, mert úgy szereti, mint James-t. Megbízik Remusba így vak néhány dologra.

- Elizabeth Arrow-ról beszélsz Sirius nem egy ábrándos fruskáról. Szerintem ő jobban ismeri Remust, mint mi vagy saját maga. Nem hiszem, hogy áruló lenne csak a körülmények hozták ebbe a kínos helyzetbe.

- Akár hogy is legyen nem kockáztathatunk. Egy olyan személyt kell választanunk, aki minden gyanút felet áll és a kutya sem nézné ki belőle, hogy ő a titokgazda.

- Van is már ötleted Mancs? Kérdezte James és előrébb dőlt a fotelban. Sirius bólintott alig láthatóan.

- Igen, de erről a nejem nem tudhat. Neki azt kell mondani és mindenki másnak is, hogy én vagyok a titokgazda.

- Sirius... kire gondolsz?

- Peter-re.

- Nem rossz... ez igaz. Senki nem gondolná, hogy ilyen feladatott bízunk rá.

- James nem tartom jó ötletnek. Peter rendes és jó, de nem tudnák nyugodtan aludni, ha ő lenne a titokgazda. Mi van, ha elárul minket, mert megijed?

- Lily, Lizbeth gyanakvása rád is átragadt? A nővérem az első pillanattól kezdve utálta Peter-t és ez most sem változott az évek elteltével sem. Ő a barátunk és az életemet teszem arra, hogy ő nem áruló ahogyan Lizbeth hiszi – fogta meg a felesége kezét James és kedveskedve megszorította – most a fiúnkra kell gondolni az ő biztonságára.

- És mond, James mi van ha ezzel a döntéssel pecsételjük meg a sorsunkat? Mi van, ha életünk legrosszabb döntését hozzuk, hogy megbízunk Peterbe? James eddig Liz soha sem tévedett, és nem hiszem, hogy most fogja elkezdeni. Én látni akarom Harryt felnőni, együtt akarok vele várni és örülni, mikor megjön a levele Roxfortból, ki akarom kísérni a vonathoz, azt akrom, hogy megírja, mikor bekerül valamelyik ház kviddics csapatába, vagy mikor végre szerelmes lesz, mikor elballag, mikor megnősül, mikor a kezembe adja az unokánkat. Nem akarok lemaradni semmiről sem. De félek, hogy erről mind ketten le fogunk maradni, mert rosszul döntünk. James én azt szeretném, ha Liz lenne a titokgazda, mert ő nem megy sehová sem és a saját birtokán biztonságban van. Egymást védve lennék. Sirius tudom, hogy félted, de Liz nekem felajánlotta már nagyon rég szívesen lenne a titokgazda. Enged meg. Kérlek.

- Lily a nejemen így is túl sok teher van, ha nem is mondja és félek attól, hogy össze roppan a súlyuk alatt. Bízzál bennem. Peter jó választás.

- Én elfogadom – mondta James, majd Lilyre nézet, aki Harryt figyelte a járókába, majd percekkel később lassan bólintott.

- Legyen, de ha bármi történik, velünk azt szeretném, hogy ti legyetek a gyámszülei ahogyan Liznek James szülei.

- Úgy lesz, de erre nem fog sor kerülni. Majd jót nevetünk az egészen. Felelte Sirius.

- Úgy legyen - mondta Lily, de a szíve mélyén úgy érezte, hogy erre soha sem fog sor kerülni. Így minden szó nélkül felállt a fotelból és kikapta a járókából a kisfiát. Szorosan magához ölelte Harryt beszívta az illatát és magában elmondott egy fohászt, hogy most az egyszer Liz tényleg tévedjen és ne ezek legyenek az utolsó hetei a kisfiával.

Megjött hirtelen az ihlet és bár nem egy vidám szösz, de remélem azért tetszett nektek. Sajnos ahogyan közeledünk majd a csúnya szomorú esemény napjához úgy lesz nyomasztóbb a hangulat. Szóval bocsika.

Legyetek jó és vigyázzatok magatokat és aki teheti maradjon otthon.