Az ötödik tekergő avagy Elizabeth története

191 szösz

Ichabod leült a háztetőre, majd a mellette letelepedő Sharlotte-ra tekintett, aki egy szivárványszínű műanyag pohárból szívószállal itta a vért.

- Jó étvágyat – mondta a férfi, mire a nő rá mosolygott.

- Kérsz?

- Nem vagyok éhes, de kösz. Sóhajtott fel a vámpír és fél könyökre dőlve nézete a házat, amit megfigyeltek - Mond, te ismered ezt a Pettigrew gyereket? Nézet fel a nőre hosszú hallgatás után.

- Személyesen nem, de beszélt róla Liza. Ő is griffendéles volt és Sirius, James meg Remus már első éves koruk óta jó barátok. Egyébként meg egy buta gyáva férfiról van szó. Liza soha sem kedvelte és ez az érzés kölcsönös is volt az elejétől. De én úgy tartom, hogy az is veszélyes ellenfél lehet, akiről azt gondolják, hogy nem.

- Elizabeth is úgy gondolhatja, mert még is csak erre a kis görcsre állított minket – húzta el a száját a férfi.

- Nem bízik meg benne.

- Ő senkiben sem bízik csak magában. Valami nem tetszik neki a mostani állás szerint jobb erre hallgazni. Soha sem lehet tudni ki dolgozik a gonosz oldalán.

- Szerinted is valami nincs rendjén ezzel a férfival ugye?

- Ennek a kis görcsnek tényleg sunyi feje van, már napok óta követjük, de semmi ám úgy érezem, hogy vaj van a fején. Húzta el a száját Ichabod, mikor Peter megjelent a kertbe, hogy megöntözze a muskátlit.

- Szerintem is. Túlságosan gyanún felül áll. Most nézd meg ki az a hülye, aki este locsolja a virágait? Mutatott a férfira.

- Aki valamit titkol. Vette el a nő kezéből a vérrel teli poharat és ivott belőle pár kortyolt – de mit ne mondjak, nem tűnik per pillanat veszedelmesnek. Na, de várj – egyenesedett ki Ichabod ültében és figyelte, ahogyan a ház mellé érkezik egy férfi. A két vámpír csodálkozva egymásra néztek.

- Az ott csak nem? Suttogta Sharlotte.

- De az ott Sirius Black. Ráncolta a szemöldökét Ichabod – közelebb tudunk úgy menni, hogy ezek észre ne vegyenek?

- Akadályt húztak a Pettigrew háza köré. Így ha belépünk, a hatósugarába azonnal riasztja a bent lévőket.

- Akkor nem tudjuk, meg miről beszélgetnek. A francba – bosszankodott a férfi.

- Meglehet, de ezt is jelentenünk kell Liza-nak. Gyere – állt fel Sharlotte és a kezét nyújtotta. Ichabod felsóhajtott és elfogadta a segítő kezet.

- Most lehetőleg pontosan érkezünk.

- Hogy neked mennyi bajod van – nevetett fel halkan a nő és el tűntek a ház tetőről éppen az előtt mielőtt Sirius oda nézet volna.

- Valami gond van? Kérdezte cincogó hangon Peter.

- Semmi – ingatta a fejét Sirius – na, akkor minden rendben?

- Igen, nincs semmi baj. Ki sem mozdultam a házból csak most. Vont vállat a férfi – nem kell semmiért sem aggódnod.

- Örülök neki.

- Ugye Arrow nem tudja, hogy én vagyok a titokgazda? te is tudod, hogy nem kedvel és képes lenne olyannal is meggyanúsítani, ami nem is igaz.

- Persze, hogy nem mondtam neki. De örülnék neki, ha a nejemet a nevén neveznéd, mert mocskosul nem tetszik ez a tiszteletlen hangsúly, ahogyan a nevét mondod. Mordult fel Sirius.

- Ne haragudj Sirius, de azóta mióta megfenyegetett kicsit tartok tőle. Nem értem miért nem tudhatják az emberek, hogy házasok vagytok. Meg kellett esküdnöm, hogy az ő engedélye nélkül nem mondhatom el senkinek. Csomót kötött a nyelvemre.

- Te is tudod min ment keresztül így érthető, hogy aggódik. De amint legyőzzük az a mocskot és a bandáját mindenki tudni fogja, hogy a nejem.

- És a lányod anyja.

- Megbeszéltünk, hogy Emilyről nem beszélhetsz sőt senki sem. Nagyon kevesen tudnak róla és mind megesküdött, hogy nem mondanak róla semmit.

- Főleg, mert nagy része hallott. Sirius régebben hallottam valami pletykád Arrowról... Elizabethről. De eddig nem mertem mondani. Vette suttogora a hangját Peter.

- Mifélét? Ráncolta a szemöldökét Sirius.

- Hogy nem az, akinek tűnik. Sötét mágiát tanult egy maga és kimondottan jól bánik a tudással, amit megszerzett. Te is tudod, hogy maguk mellé akarták csábítani a halálfalók őt. Mi van, ha sikerült?

- Te rágalmazod a nejem? Kérdezte halkan, de fenyegetően Sirius, mire Peter tett egy két lépést hátra.

- Csak az mondom, amit hallottam. De te is mondtad nem egyszer, hogy Elizabeth valamit titkol. Lehet nem Remus az, akiben nem kellene megbíznunk.

- A félelem eszedet vette Peter? Kérdezte Sirius – Bells soha nem árulna el minket, ezt te is tudod. Szóval jobb, ha nem kombinálsz, és csak lapulsz. Értve?

- Igen – bólintott a férfi.

- Akkor ezt megbeszéltük most pedig én mentem. Jó éjt – fordult meg Sirius és kiviharzott a házból így nem vehette észre a gyűlöletet Peter szemeiben.

Nem tudom, hogy jó lett-e nektek vagy valami, de most ez a történet részlet volt bennem, remélem azért a sötét hangvétele ellenére tetszett nektek. Írjátok meg ha tetszett és akkor is ha nem  ezzel is segítve az írást, hogy jó történet szöszöket hozzak nektek :)