Regulus egész testében remegett és figyelte Siriusékat, akik izgatottan várják, hová is kerül. Úgy oda ment volna a testvére mellé, de nem tehette. Regulus az ajkába harapott mert eszébe jutottak anyja búcsúszavai, amit bátyja nem hallott. „Ha nem leszel Mardekáros, kitagadlak. Legalább te ne hozz minket szégyenbe, mint a bátyád. Ha te is ellenszegülsz, mehetek az utcára." Regulus szemei könnybe lábadtak.
- Mardekárba. Kérlek, ossz a Mardekárba. Kérte a süvegtől, mikor a fejére tette a professzor asszony.
- Biztosan oda akarsz menni?
- Igen.
- A bátyád mellett jó helyen lennél...
- Mardekár! - Dacoskodott Regulus.
- Jól meg gondoltad?
- Igen. A Mardekárba ossz.
- Értem miért... hát, legyen. MARDEKÁR! - Üvöltötte a süveg. Regulus látta, ahogyan bátyja arcáról lehervad a mosoly és elfordul tőle. Fájt neki ez, de talán megbékél vele. Csak jót akart tenni, semmi mást.
Sok a melom és nagyon fárasztó ><""" így egy reumás éti csiga gyorsaságával haladok a szöszökkel. Remélem nem haragszotok, hogy egy ilyen nyúlfarknyi kis szöszel jöttem de igyekszem a következőt gyorsabban hozni és valamivel többet írni hozzá ;)
ŞİMDİ OKUDUĞUN
Az ötödik tekergő avagy Elizabeth története
Hayran KurguA tekergők idejében játszódó kis szöszök a saját karakteremmel a főszerepben. Elizabeth egy aranyvérű apa és egy mugli anya egyetlen egy gyermeke. A híresebb aranyvérű családok már rég elfordultak tőlük, de ő nem foglalkozik velük. Élete boldog és f...
