Az ötödik tekergő avagy Elizabeth története

173 szösz

- Hol van Sirius? Képes volt itt hagyni és engedni, hogy egyedül vegyél levegőt és csak a saját árnyékoddal legyél egy magad? Kérdezte Remus csíntalan mosollyal az arcán, mikor leült Lizel szemben és az ölébe vette a nő lábát, hogy meg masszírozza.

- Képzeld képes volt – ingatta a fejét a nő, majd felemelte a tükrét – de időnként életjeleket kell adnom, mert különben beront ajtókeretestül.

- Hová ment? Kérdezte a férfi.

- Albus eljött érte és elmentek Jameshez. Biztosan valami a rendben történt. Amúgy nézd Frank és Alice küldött egy fényképet a kisfiúkról Neville-ről. Nézd milyen kis pufók angyalka, majd megeszem olyan nagyon aranyos. Küldtem is egy cuki békás plüss neki. Alice szerint imádja – nyújtotta a férfinak a fényképet Liz – és képzeld felkértek, hogy legyek a keresztanyja. A keresztapja Frank nagybátyja lesz, azt hiszem. Na, mindegy – legyintett a nő.

- Lesz egy második keresztfiad? Halmozod a jóságot? Nem elég neked Harry? Kacsintott a nőre Remus, mire Liz a férfihoz dobta az egyik kekszét a tálból, ami mellette volt.

- Ha Mary élnek Alice biztosan őt kérte volna fel ezt te is tudod – mosolygott szomorúan Liz – de Mary sajnos nincs már velünk. Képzeld, el mennyire boldog lenne „Együtt babázunk most csajok és meglássátok, majd a kölykeink szétszedik a Roxfort-ot" Valami hasonlót mondott volna.

- Az biztos – bólintott a férfi.

- Ha már a keresztszülőségnél tartunk akartam már veled beszélgetni erről. Jó ideje húzom szóval bocs.

- Miért, akarsz erről velem beszélgetni? James talán visszalépet? Azt akarod, hogy meg győzzem? Te is tudod, hogy Sirius jobban tudd rá hatni, mint én.

- Nem az. Azt szeretnénk, ha a picinek, aki remélhetőleg hamarosan megszületik te lennél az apusa – mutatott Liz a férfira és rá kacsintott – na, mit szólsz?

- Én? Döbbent meg a férfi és kihúzta magát – Beth biztosak vagytok ebben? Keresztapának akartok egy vérfarkast?

- Igen, akit történetesen a testvéremként szeretek és felnézek rá. A legjobb keresztapa leszel, a világon meglásd. Ugye elvállalod? Kérlelte a nő és megfogva a férfi kezét és a hasára húzta – a pici is szeretné. Szereti a hangodat... bár nem úgy, mint a marha apjáét, de úgy érzem tégedet szeret a picike. Oh – mosolyodott el a nő, mikor a baba rúgott egyet majd többet – azt hiszem hisztizni fog, ha nem vállalod... szűkült össze Liz szeme, mire Remus a könnyeit nyelve felnevetett.

- Rendben – bólintott a férfi – leszek a picike keresztapja.

Remus mosolyogva lépet be a házba ahol az apja a Prófétát olvasta egy csésze kávé társaságával és egy kupac csokis keksszel.

- Mi ez a boldogság az arcodon? Hogy van Elizabeth? Kérdezte Lyall.

- Keresztapa leszek. Beth felkért, hogy legyek a picinek a keresztapja – ült le az apjával szemben Remus – jó érzés. Lyall füttyentett egyet és hátra dőlt a székében.

- Ez nagyon jó én meg keresztnagypapa leszek - Révedt el a semmibe a férfi álmatag mosollyal az arcán – mikorra is várható a rendbontó?

- Január vége vagy február eleje.

- Hosszú az még – sóhajtott fel a férfi, majd szemöldök ráncolva nézet Remusra – mond kis fiam neked, mikor is lesz feleséged és gyereked?

- Apa ne kezd már megint – nyögött fel Remus és az asztalra borult.

Egy kis apró cukiság :) Lyall is a kedvenceimé vált. Tényleg ha lesz időm és energiám, akkor megrajzolom ;) Holnap szurkoljatok értem nagyon erősen ><