Az ötödik tekergő avagy Elizabeth története

146 szösz

Sirius barátja után ment a saját háza felé és neki is ütközött Jamesnek, mikor az megállt hirtelen az előtérben és leguggolt.

- Miért álltál meg? Kérdezte ingerülten Sirius, de addigra ő is észrevette a véres lábnyomokat, amik egyenesen az emeletre vezettek, majd vissza a nappaliba, a dolgozószobába, majd ki az erkélyre – haza jött volna?

- Minden bizonnyal, már pár napja. Elvághatta a lábát, mikor haza ért és úgy látszik nem igazán érdekelte ez a tény –állt fel James és elmorzsolta az újára tapadt száraz vért –, de néhol friss – ráncolta a szemöldökét a férfi és elindult a terasz fel – minden olyanba bele lépet, ami elvághatta a talpát. – Ingatta a fejét James és kilépet a teraszra, akkor vette észre a nőt, aki összefont karral nézet a semmibe kezében egy levéllel és James rémületére körülötte még véres volt kőlap.

- Lizbeth? Szólalt meg James és a nő felé lépet – vérzel még...

- Meghalt? Kérdezte a nő - már, mint Regulus? Fordult James felé Liz és felemelt a kezében tartott levelet – írt nekem. Bocsánatot kért mindenért nem, mintha ezt nem tette volna meg az előző leveleiben. Árulóvá vált vagy gyávává és ezért nagy árat fizetett. Elvették a jövőjét meg szűnt Regulsunak lenni.

- Liz...

- Azt várod, hogy sírjak? Valahogy üresnek érzem magam... nem maradtak könnyeim. Ingatta a fejét a nő és visszafordult, hogy az erdőt nézze – közeledik az ősz.

- Hol voltál? Kérdezte James mintha nem tudná a választ. Liz nem felelt azonnal csak nézet maga elé.

- Elvittem Reginald Hamilton innen és elintéztem a maradék hivatalos ügyeit, most már egyedül kell boldogulnia az új életében.

- Lemondtál egy tisztes vagyonról és oda adtad neki, miközben a mostohaapja kitagadta a vég rendeletéből. Miért? Miért adtad neki azt ami nem jár neki?

- Mindenkinek jár egy második esély és ő élni akart ezzel. Elege lett a varázsvilág szennyéből és megértem őt. Háború és halál jár, mindenhol. Elfáradtam Jamie, nincs erőm futni és nem is akarok már. Nem vagyok olyan erős, hogy megvédjem a barátaimat és a családomat, ezt látom. Gyenge vagyok.

- Lizbeth...

- El foglak titeket is veszteni, ahogyan a szüleimet és Mary-éket is. Igen, hallottam róla, mikor megérkeztem. Szörnyű, ami velük történt – ingatta szomorúan a fejét Liz - Annyira sötét és fullasztó ez a gonoszság, hogy nem láttok esélyt arra, hogy egy nap kisüt a Nap és eloszlanak a viharfelhők. Rettegek, hogy egy nap arra ébredek, hogy nem lesztek mellettem – fordult James felé a nő – ígérd meg. Ígérd meg Jamie, hogy legalább te nem hagysz el, mint Sirius – sírta el magát Liz – ígérd meg Jamie.

- Ígérem, hogy soha nem hagylak el – sétált oda James és megölelte a nőt, akit rázta a zokogás. Sirius az ajtó másik oldalán állt, és nem mert mozdulni. Lehunyt szemekkel meredt a plafon felé.

- Hülye voltam ugye Reg?

Ez a szösz sem volt vidám, de nyugalom lesz ennél öhm nyugisabb szösz... majd. Mivel hétvége jön igyekszem a többivel :) Remélem annak ellenére, hogy negatív hangvételű tetszett nektek :)