Az ötödik tekergő avagy Elizabeth története

151 szösz

1979. októberre

- Bells telefon – kiabált Sirius, mikor nagy nehezen kirakta a kövér fekete macskát a teraszra – hülye dög, miért pont mi nálunk akarsz csövezni megy máshová – morogta a férfi, majd felordított amikor a macska belekarmolt a kezébe és a lábba között visszasietett a házba felszaladva az emeletre – meg a francokat. Tűnj le az ágyamról büdös szőr golyó – rohant el Sirius a macska után kis híján fellökve Lizt, aki a csörgő telefon felé igyekezet.

- Black, igen? Vette fel a nő és mosolyogva figyelte a felfelé vágtató férjét. A vonal másik végén egy meg könnyebbült sóhaj hallatszott.

- Végre te vetted fel – szólalt meg Regulus – most komolyan ott ülnek a telefon mellet és azon versenyeznek, ki veszi fel előtted? Méltatlankodott a férfi.

- Neked is helló és igen, most én nyertem. Sirius éppen a macskával vív ádáz küzdelmet az ágy tulajdon jógáért.

- Macska? Mióta van nektek macskátok? Kérdezte döbbenten a férfi.

- Múlt héten találtam rá a kertbe szegénykére és befogadtam. Sirius nem örült neki túlzottan nehezen megy a barátkozás kettőjük között. Most is próbálnak, egyességre jutni azt hiszem.

- Az megnézném. Ki áll nyerésre? Kérdezte nevetve Regulus. Liz fülelt és elmosolyodott az ordításra.

- A macska. Kuncogott fel Liz, mire a férfi öblösen felröhögött a vonal másik végén – mond miért hívtál?

- Csak tudni akartam, hogy vagytok. Nem hallottam rólatok mióta meghaltak a kereszt szüleid. James, hogy van? Hogy viseli?

- Nem kell aggódnod mind meg vagyunk és James egész jól viseli. Ott van neki Lily és ez pont jó. Nekem meg az a marha, aki egy macskával próbál egyességet kötni. Oh, ne már – húzta el a száját Liz, mikor a férje felordított - Sirius hagyd már békén azt a szerencsétlen macskát – kiabált fel Liz – bocs ne haragudj Reginald.

- Semmi gond – nevetett fel Regulus – menj és tegyél rendet.

- A büdös dögje elbitorolta az ágyat! Tüntesd el ezt a rusnya macskát vagy én fogom! Gyűlölöm ezt a pokol macskát! ELIZABETH!!! Bődült Sirius, mire Regulus felnevetett.

- Figyelj, nekem tényleg mennem kell, mielőtt itt vér folyna. Később felhívlak még.

- Jól van – nevetett fel Regulus – majd még beszélünk. Légy jó.

- Te is. Liz felsóhajtott és letette a telefont – megyek édesem.

- Végre.

- A macskához beszéltem – mosolyodott el Liz, mire Sirius hangosan felmordult.

Egy cuki szösz nektek a sok negatív után a következő egy jóval hosszabb hangvételű lesz ;) A cicu is szerepelni fog még.