Az ötödik tekergő avagy Elizabeth története

141 szösz

- Mi lesz a Hamiton ügyeddel? Kérdezte Lily és letette sógornője elé a csésze teát, míg Sirius elé a mézsört.

- Hamarosan elkísérem Mr. Hamilton Amerikába, már minden papír rendeződött csak egy kettő személyes dolgot intéz, illetve pakol.

- Én örülnék, ha legalább a fiúk közül valaki elkísérne, benneteket tudod a biztonság kedvéért. Ivott bele a saját mézsörébe Lily és Jamesre nézet, aki egyet értően bólogatott, miközben befalta a diós süteményt, amit Liz hozott.

- Látod, nem csak én gondolom így – fordult felesége felé Sirius.

- Akkor sem kell kíséret meg tudom magam védeni.

- Lizbeth azért jól gondold meg egyedül egy férfival, aki kitudja milyen természetű.

- Ne aggódj értem Jamie Reginald nem jelent rám veszélyt.

- Valóban? Húzta fel a szemöldökét Sirius és látványosa végig mérte Lizt.

- Igen – húzta ki magát a nő gőgösen – főleg mivel a szobában tartózkodok, közül én vagyok a legjobb párbajozó és ezt mondhatom minden egocentrikus hozzá állás nélkül. Aki valójában igen csak gondot jelenthetne számomra az a kígyó, de ugye bár ő nem foglalkozik velem és Regulus.

- Regulus miért? Kérdezte Sirius nem leplezve a féltékenységét.

- Mert nagyon jó párbajozó és nem olyan forrófejű idióta, mint te vagy Jamie. Nem egyszer gyakoroltam vele, és ha bár a hűségéről nem mondható el, de annyi biztos kiváló párbajozó. Na, már most mivel én a legnagyobb titokban hagyom, el az országot különféle csellel nem kell nekem testőr.

- Liz most a helyzet más. Te egy auror felesége vagy.

- Rajtatok és azon a kevés vendégek közül, akik ott voltak nem tudja senki sem, hogy Sirius felesége vagyok – felelte Liz és bele kortyolt a teájába.

- Nem hivatalos? Kérdezte James döbbenten – nem is figyeltem a Prófétát. Te? Fordult Lily felé Janes, aki a fejét ingatta döbbenten.

- Az teljesen törvényes, azért mert nem jelent meg az újságban nem jelenti már azt, hogy nem igazi. Csak a magánügyem az ennyém nem az ország világé. Bár elég egyetlen egy varázs ige és minden okirat eltűnik – vont vállat a nő mellékesen megdöbbentve a szobába tartózkodókat - A papírokat úgy bővültem el, hogy ha kell egyszerűen semmivé vállnak. A vendégek, meg nagy része már halott már sajnos. Csak ti, Mary-ék és Alice-k vannak. Meg a kis patkány Peter, de vele megoldottam okosba szóval nem mer, majd beszélni az én engedélyem nélkül.

- Mit csináltál szerencsétlennel? Kérdezte suttogva Lily.

- Csak megfenyegettem semmi rosszat – legyintett Liz hanyagul – nem kell mindjárt a legrosszabbra gondolni.

- Komolyan megfenyegetted az egyik barátunkat?

- Csak nektek a barátotok nekem nem – pontosított Liz.

- Jól van – forgatta a szemét James – akkor mond, hogy tudsz ilyen lazán beszélni a házasságotokról, ha baj van, akkor dobod, mint egy használt zoknit? Miért nem vállalod fel, hogy Sirius a férjed?

- Csak egy biztosíték, ami vissza fele is működik.

- Én soha sem tagadnálak le – állt fel idegesen Sirius és bele túrt a hajába – és ijesztő a gondolat, hogy te ezt simán megtennéd.

- Csak ha a helyzet úgy hozza. Vette fel a csészét az asztalról, de Lily ki lökte a kezéből, ami csörömpölve gurult végig az asztalon – meg ittam volna.

- Menj el – mondta Lily hidegen – és gondolkozz el a szavaidon légy oly kedves.

- Ahogyan óhajtott – felelte Liz és lassan felállt és rá nézet Siriusra, aki elfordult tőle – értettem – bólintott a nő és felszegett állal elindult az ajtó felé – mivel ti soha sem voltatok az én helyzetemben így nem tudhatjátok, miért hoztam meg azt a döntést, de ha egy nap rá jöttök meg lehet, hogy késő. Jó éjszakát – bólintott a nő és halkan becsukta maga mögött az ajtót.

- Talán itthon kellene maradnod – szólalt meg James és figyelte barátját, aki a tenyerébe temette az arcát – szerintem ezt meg kellene beszélnetek.

- Valóban ezek után? Ingatta a fejét Sirius – nem hiszem.

- Reg kellj fel – rázta fel a férfit Liz durván.

- Mi a baj? Kérdezte álmosan Regulus és a szemét dörzsölve felült az ágyban és döbbenten figyelte, ahogyan a szobában lévő dolgok elpakolják magukat – mi történt?

- Elmegyünk az. Szóval van pár perced az öltözködésre.

- De a bátyám?

- Fogalmazunk úgy, hogy mosoly szünet van. Öltözz már te szerencsétlen!!! Kiabált a nő dühösen, majd becsapta az ajtót.

- Oh, nagyszerű – vette le a pizsamáját a férfi – vihar a paradicsomba és én iszom meg a levét.

Remélem nem utáltok annyira ennek a szösz végére, mint hiszem és csak remélni tudom, hogy az elkövetkezőkben sem fogtok máglyát rakni.