Az ötödik tekergő avagy Elizabeth története

147 szösz

James figyelte, ahogyan Sirius csendben ült a kanapén és a kezében lévő esküvői fényképüket nézegette elmélyülten.

- Hol rontottuk el James? Kérdezte halkan Sirius és gyengéden megsimogatta Liz nevető arcát, aki a fényképről nézet rá.

- Ti sehol szerintem csak a világ változott meg a gyerekkorunk óta. Halál és félelem van mindenütt és Liz, akinek tényleg nem volt felhőtlen élete úgy hiszem, mindentől retteg csak mi vakok voltunk meglátni. Szóval szerintem menny fel hozzá a szobátokba és beszéljétek meg ezt az egész ügyet, amíg nem késő. Szereted nem?

- Igen – nézet fel a barátjára Sirius – az életemnél is jobban, de annyira fájt a gondolat, hogy képes lenne le tagadni azt, hogy mi házasok vagyunk.

- Elhiszem barátom, mert én is szarul érezném magam, ha Lily hasonlókat mondott volna. De Lizről beszélünk és bár akkor és ott nem gondoltam végig volt rá időm, hogy elgondolkozzam azon, hogy valójában mi soha sem tudtuk mit, miért és hogyan gondol. Igazából egyikőnk sem ismeri annyira, hogy át lássuk a döntéseit.

- Nem nyílik meg, nem avat a titkaiba, nem adja nekem bizalmát. Mond, így én hogyan tudnák vele maradni? Kérdezte kétségbe esve a férfi.

- Ezen kétségeidet nem velem kéne megvitatnod Sirius, ha nem vele, a feleségeddel.

- Te szerinted mi lesz?

- Még nincsen minden kőbe vésve, mindig a legnagyobb vihar után van a legszebb égbolt - Mosolyodott el James a barátjára, mire Sirius lassan bólintott és az asztalra téve a fényképet elindult az emeletre. Mikor a férfi eltűnt James fáradtan ült le a fotelba és a szemét kezdte el masszírozni – remélem, igazam van, mert lehet, hogy az égbolt kék, de a károk mindig nagyok – sóhajtott fel a James és csak remélni tudta, hogy Sirius és Liz békét kötnek.

Sirius a feleségét a szekrénye előtt találta, amint a ruhákat pakolta össze varázslat nélkül. Soványabb lett és az arca még sápatagabb, sőt inkább betegesebbnek tűnt, ami aggodalommal töltötte el Siriust. Csendben a nő mellé lépet és ő is neki látott hajtogatni, de egész sután ment a dolog így többször csálé lett az egész, ami felbosszantotta a férfit, de nem mutatta.

- Nem kell csinálnod – mondta halkan Liz – téged csak felidegesít.

- De ha valamit nem csinálok meg örülök. Bells...

- Sajnálom, hogy megbántottalak a házasság levél dologgal, de elhiheted nekem, hogy nem rossz szándék vezérelt – dobta be a ruhát a szekrénybe Liz és neki dőlt – téged akartalak védeni, hogy ha baj lesz, akkor ne hozzak rád rossz dolgokat.

- Miféle rossz dolgokat hozhatnál te rám? Kérdezte szemöldök ráncolva a férfi és ő is bedobta a ruhát a szekrénybe, ami a kezébe volt.

- Tisztában voltam azzal, hogy egy nap meg akarnak környékezni a halálfalók, ha már Jamie-ket nem tudták. Tudom, hogy az a kígyó be szeretne szervezni még úgy is, hogy egy félvér vagyok. Meg akartak óvni.

- Engem? Bells én auror vagyok veszélyben élek. Nem kell védened.

- Félre érted. Attól féltem, hogy ha megtudod, akkor elmész és ész nélkül vadászod le a halálfalókat vagy elkapnak, és úgy próbálnak rám hatni. Féltelek ne hidd azt. Tudom, hogy remek varázsló vagy de... akkor is a férjem vagy.

- Vagy úgy, értem – bólintott Sirius és leült az ágyra, majd maga mellé intette a nőt – igazi kínszenvedésnek tettelek ki, hogy auror lettem így folyamatos rettegésben élsz és én nem voltam egyszer sem igazán tapintattal az érzéseiddel. Ugye?

- Azt tetted, ami a kötegességed. Nem tagadom, hogy nem tetszik, de én is ezt tettem volna ha te helyedben lettem volna.

- Sajnálok mindent – mondta a férfi halkan és megfogta gyengéden a felesége kezét – bevallom fáj, hogy ilyen módszert találtál és kicsit azt hittem kiábrándultál belőlem és találtál egy normálisabb fickót.

- Mondtam, már hogy nekem nem kellenek a normális pasik. Szeretlek tégedet te nagyon hülye.

- Én is – harapott az ajkába a férfi és neki dőlt Liznek – ne haragudj rám igazi bolond voltam.

- Mind ketten azok voltunk.

Békülés és nyugi van, de a következő szöszben elindult egy szomorúbb száll, aminek akár mi van be kell következnie :(, de utána már valamivel vidámabb szöszök jönnek.