Az ötödik tekergő avagy Elizabeth története

190 szösz

A szobában az egyetlen egy fényforrás az asztalon lévő lámba volt, ami körül egy moly lepke körözött. Minden csendben volt csak Liz italának hangja törte meg a csendet, ahogyan a pohárba öntötte. Liz komor, kiolvashatatlan arccal nézte egy ideig a brandyvel teli poharát, majd leült a bársonyszékébe. A nő rá nézet a kinyitott dossziéra, melyben számlák, hivatalos okmányok voltak, majd dühösen lecsapta a poharát az asztalra.

- Elmondod végre miért hívattál az éjszakába? Kérdezte a sötét sarokban Ichabod.

- A férjem valamit titkol, előlem csak azt nem tudom mit – felelte a nő.

- Nem oszthat meg mindent veled. Lehetnek titkai úgy, ahogyan neked is vannak előtte – lökte el magát a faltól a vámpír és a nő asztalához sétált – csak gondold végig te mennyi mindent nem mondtál el neki. Vegyük például a kegyetlen leszámolásokat a halálfalók ellen, akik azóta sem heverték el, hogy valaki vadászott rájuk. De ott van még a sógorod megmentése és halál hírének terjesztése, miközben az köszöni szépen egy új életet él Amerikában a feleségével és a gyerekeivel. Vagy ott vannak azok a kétes ügyletek is, amiket folytatsz – bökött a dossziéra a férfi, majd ő is öntött magának egy pohár brandy-t - Nem vagy te sem szent, sőt azokat, amiket eddig tettél az egy negyedért is örökös cellát bérelhetnél Azkaban-ban.

- Most komolyan a férjemet véded?

- Csak az észérveket – ült le a férfi – Sirius titkol valamit? Persze, hogy titkol még én is kiszagoltam innen pedig az emeleten döglik. De Elizabeth ő egy auror és a munkáját biztosan nem fogja megosztani a feleségével, akit imád és félt.

- Nem auror-i ügyet titkol.

- Csak nem jártál a fejében? Ejnye, rossz kislány vagy – mosolygott a férfi és ujjával megrótta a nőt.

- Nem tudnák csak úgy behatolni az elméjébe. Sirius nagyon jó okklumenciából.

- Tapasztalat?

- Magam jó vagyok legilimenciából így kellett valaki, akin gyakorolhatok. A mocsok csak akkor engedett a tudatából, ha adtam neki valamit.

- Mit kért? Oh, oké sejtem már – emelte fel kezeit a férfi, mikor a nő felvont szemöldökkel rá nézet – igazán érdekel mi fogott meg Blackbe, csak úgy férfias kíváncsisággal. - dobta az asztalra lábait Ichabod.

- Nem tudom – felelte őszintén a nő és bele kortyolt az italába – talán az a lojális természete. De most sötét időket élünk és a titkolózás nem tesz jót. Valami készül a tudtomon kívül. Sirius azt mondta ő lett a titokgazda, de valami nem tetszik.

- Nem hiszel neki?

- Hülye lennék. A legtöbbször azt sem hiszem el, amit kérdez – horkant fel a nő - Nem a naivságom miatt vagyok az aki. Nem lenne logikus lépés, ha ő vagy Dumbledore lenne a titokgazda. Remus vérfarkas alapból kizárhatták, főleg mert azt hiszik áruló.

- És az?

- Remus? Hitetlenkedett a nő – előbb ölné meg magát, mit sem áruló legyen. De ez nem igaz Peter-re. Ő gyáva és becstelen. De Lily megígérte nekem, hogy őt nem választják. Így arra merek gondolni, hogy James vagy Lily a ház titokgazdája.

- De nyugtalanít valami.

- Igen – bólintott a nő – valami nincs, rendjén ezzel az ügyel és félek, mire rá jövök késő lesz. Így arra kérlek téged és Lotte-t, hogy figyeljétek a férjemet illetve Peter-t, ha valami szokatlant láttok, szóljatok.

- Rendben. És mond, ha bebizonyosodik, hogy Peter áruló, mit teszel?

- Azt, amit az árulókkal szoktak.

- Megölöd?

- Nem, ő lenne az első – húzta le a pohara tartalmát a nő – a nyomok eltüntetéséből úgy hiszem verhetetlen vagyok.

- Oh, igen abban egyetértünk. Bólintott a vámpír, majd a következő pillanatban már ott sem volt.

- Te még fen vagy? Dugta be a fejét Sirius – nem tudsz aludni?

- Nem igazán – felelte a nő mosolyogva – gondoltam lejövök egy kicsit. Felzavartalak?

- De hogy csak észrevettem, hogy nem vagy mellettem. Iszogatsz? Lepődött meg a férfi és az asztalon lévő pohárra nézet.

- Néha én is ihatok – öntött magának még egy kis italt a nő – ha kérsz, hozzál egy poharat.

- Kösz – mosolygott a férfi és elindult a bár szekrény felé – hiányzik egy pohár?

- Egyet eltörtem. Kicsúszott a kezemből – intett a pálcájával a nő és megjelent az a pohár, amiből a vámpír ivott – csak elfelejtettem.

- Fáradt lehetsz édes. Mi lenne, ha feljönnél aludni? Vette ki a poharat a férfi és öntött magának a bárszekrényben lévő whisky-éből - kicsit nehezen megy az alvás nélküled.

- Valóban? Mosolygott a nő a férfira.

- Valóban – villantott egy széles mosolyt Sirius. Liz halkan felnevetett és felállt a székéből és a férje elé sétált.

- Akkor mennyünk. Fogta meg a férje kezét és húzni kezdte az ajtó felé.

- De tudnod kell, hogy Emi-t az ágyba tettem, mert nyugtalankodott. Ugye nem baj? Most körbe párnáztam szóval nem fog leesni. Tudod, az szeretném, ha a szeretett nőim egy helyen legyenek – nevetett fel halkan Sirius mire Liz csak felnevetett.

- Nagyszerű most már a lányom és a férjem túr ki az ágyamból – csukta be az ajtót mosolyogva, de még látta, ahogyan Ichabod szeme megvillan, és egy biccentéssel eltűnik.

Itt egy újabb gyöngy szeme :) remélem tetszett nektek :)