Liz csendben sétált be az utcájukba és csak a magas sarkújának kopogása visszhangzott az éjszakába. Keserédes volt a búcsúzás a sógorától és egy kicsit bűntudata volt, hogy ott hagyta az ismeretlenbe, de a szíve mélyén még is tudta, hogy a férfi boldogulni fog, sőt talán boldog is lesz egy szép nagycsaláddal, feleséggel és gyerekekkel. Valahogy Regulust úgy tudta elképzelni. Meg állt az utca közepén és felnézet az augusztusi égboltra és figyelte a csillagokat, majd megrebbent a szeme, mikor az egyik lehullott. Lassú mosollyal az arcán lehunyta a szemét és kívánt, ahogyan az anyja tanította és remélte, hogy beteljesedik. Fáradtan nagyot sóhajtva fojtatta az útját és mikor meg állt a házuk előtt az csendes sötétségben volt. Nem volt senki otthon. Liz szíve meg sajdult, de fojtatta az útját és belépet a házba. Lerúgta a cipőjét az elő térben és úgy ment tovább, de fel is szisszent két lépés után. Elővette a pálcáját és egy intésére felgyulladtak a lámpák a házba.
- Mi történt itt? Kérdezte halkan a nő és a felfordulást figyelte. Romokban hevert minden a nappaliban, a konyhában és minden bizonnyal az emeleten is. Lenézet a lábba elé és anyja vázája szilánkokra volt törve. Abba lépet bele és a vér meleg volt, ami szétfojt a lába alatt, de nem törődött vele helyette elindult az emeletre véres lábnyomokat hagyva maga után. A lépcsőn felfelé haladva könyvek, iratok és ruhák voltak szét szórva, és ahogyan várta az emelet sem nézet ki jobban, mint a földszint. Minden bizonnyal Sirius a házon töltötte ki a haragját, hogy nem találta otthon, és ahogyan elnézte a kihúzott fiókokat keresett is valamit és meg is találhatta. Guggolt le a dossziéért, amit a földre volt dobva, és ahogyan kinyitotta széttépve ott találta a házasság levelüket. Liz könnyei eleredtek és elmosta a betűket a papíron.
- Reparo – mondta halkan és a papír lassan erőtlenül felemelkedett, hogy újból összeálljon, de visszahullott a földre – gondolhattam volna - suttogta a nő és tovább ment a hálószobájuk felé. Kiborított ruhák, feltúrt ágy és összetört tükör fogadta és a fésülködő asztalán valami meg fénylett. Liz remegve sétált oda a legrosszabbtól tartva és mikor oda ért már nem tudod uralkodni a könnyeinek és a torkát maró visszatartót sírás sem tovább vissza fojtani, ahogyan a kezébe vette a férje karika gyűrűjét.
Szomorú szösz és rövid. Mint már említettem nem valami cuki szöszök lesznek. Ez is egyike azoknak. De remélem azért ez is tetszett nektek.
ESTÁS LEYENDO
Az ötödik tekergő avagy Elizabeth története
FanficA tekergők idejében játszódó kis szöszök a saját karakteremmel a főszerepben. Elizabeth egy aranyvérű apa és egy mugli anya egyetlen egy gyermeke. A híresebb aranyvérű családok már rég elfordultak tőlük, de ő nem foglalkozik velük. Élete boldog és f...
