Az ötödik tekergő avagy Elizabeth története

145 szösz

Sirius kezébe vette a neki szóló két levél egyikét, amit Lily hozott oda neki a reggeli postával. Gyanakodva nézegette a borítékot, amin csak annyi állt Mr. Black-nek.

- Kitől jött? Kérdezte Lily, mikor letette eléje a reggelit és leült vele szemben maga elé húzva a kávéját.

- Reginald Hamiltontól – ráncolta a szemöldökét a férfi tovább olvasva a levelet – Köszönetet mond nekem, hogy elengedtem vele Elizabeth-et és, hogy türelmes voltam a sok bonyodalomért, amit okozott az ország elhagyásával meg ehhez hasonlók. Most már legalább tudod hová ment – húzta el a száját Sirius és az asztalra dobta a levelet – van pofája annak a kis görcsnek írni nekem, mikor maga mellé édesgette a nejemet. Remélem jól szórakoztak mind ketten.

- Nem kell mindjárt rosszra gondolni...

- Még is mire gondoljak Lily? Haza megyek és egy üres ház fogad semmi üzenet vagy valami.

- Te meg szétszedeted a házat és cafatokra tépted a házasság leveleteket. Te sem vagy valami éret...

- Hagyjuk jó – mordult fel Sirius és feltépte a másik levelet – valahogy most nem vagyok kíváncsi a szent beszédre Dorea-tól úgy meg fogom kapni mikor haza, jön és az bőven...- Sirius szava elakadt, mikor kinyitva a levelet felismerte a gyönyörű betűkkel rótt szavakat. Lily figyelte, ahogyan a férfi elsápadt, majd mikor remegni kezdett aggódva ugrott Sirius felé.

- Mancs mi a baj?!

- Nem lehet. Nem lehet – suttogta a férfi – egek nem lehet – nézet sápadtan Sirius a nőre, aki kikapta a levelet a férfi kezéből olvasni kezdte.

Drága bátyám!

Ez lesz az utolsó levelem minden bizonnyal, amit küldök, de még mielőtt bekövetkezne az elkerülhetetlen vég, ami a nyomómban van figyelmeztetni akartalak. Hamarosan már nem leszek és úgy elhagyni téged nem szeretnélek, hogy ne intselek óva a veszedelemtől, ami a barátaidat, téged és Lizt fenyegeti. A Nagyúr vadászik rátok bár ezzel nem hiszem, hogy újat mondok, de Liz, mint tehetséges boszorkány igen csak felkeltette a figyelmét és feltettet szándéka maga mellé állítani bármilyen áron. Így arra kérlek, óvjátok meg és vigyázzatok nagyon rá, de igazából csak is te vagy erre képes. Mindig is téged szeretett és fog örökké, mert akár mit is mond vagy tesz, az miattad cselekszi, hogy védjen téged. Olyan sokat vesztett már az évek alatt, hogy nem lát és nem hall, ha rólatok van szó. Főleg ha megtudja, hogy célponttá lett. Így ha ostobaságot is követ el nézd el neki és mutasd meg mennyre is szeretted. Én önző módon magam mellé próbáltam láncolni és ezt bánom a halálom percéig, mert csak magamra gondoltam rá nem igazán. Kérlek téged testvér, hogy az én hibámat te ne kövesd el. Légy hű társa, ne feledd az esküdet. Jobban és rosszban egyaránt vele leszel, még a legsötétebb vihar idején is. Vigyázz magadra és próbálj meg életben maradni a jövőért, amiért harcoltok. Maradj életben a barátaidért, Lizért és a meg nem született gyermekeitekért. Élj testvér.

Örök szeretettel öcséd Regulus.

Lily a szája elé kapta a kezét és a könnyei megállíthatatlanul folytak le az arcán, míg Sirius reszketett és maga elé meredt így talált rájuk a belépő James.

- Sirius – szólalt meg halkan James, mire a férfi felnézet rá és gyanakodva húzta össze a szemöldökét.

- Valami baj van úgye? Liz? Kérdezte rémülten a férfi, mire James a fejét ingatta.

- Nem. Az öcsédről van szó – mondta halkan James és tett egy tétova lépést barátja felé

- Mi van vele? Ugrott fel a férfi a székről - Várj kaptam tőle egy levelet, amiben búcsúzik. Ugye nem azt akarod mondani, hogy... Túrt a hajába a férfi és figyelte a barátját, aki kerülte a tekintetét – basza meg!

- Őszintén sajnálom Sirius, de Mordon most mondta, hogy az öcsédet a társai megölték nem is olyan rég. Őszintén sajnálom. Mondta James és figyelte a tenyerébe temetkező Siriust, aki erőtlenül ült vissza a helyére és felzokogott. Lily oda ment mellé és gyengéden magához húzta és megölelte.

- Sajnálom Sirius – mondta a könnyeit nyelve Lily.

- Az öcsém... a kis öcsém – sírta a férfi és James az ajkába harapva ökölbe zárta a kezét.

- Hol vagy ilyenkor Lizbeth? Mondta halkan a férfi.

Hát remélem... azért tetszett nektek a szösz... mint már mondtam nem lesznek olyan happy-k a szöszök. Szóval bocsika. A következő sem lesz az... amúgy ><ˇˇˇ Ne gyűlöljetek...