Liz figyelmesen hallgatta a manót, aki lassan leült a neki oda készített kis zsámolyra.
- Gondolom emlékszik a lányomra Helire asszonyom – mutatott a lehajtott fejű és fülű manóra Hopi.
- Természetesen emlékszem rá. Apám elküldte, hogy segítsen az egyik jó barátjánál mikor még én gyermek voltam és ez akkor sem változott, mikor Charlus lett a gyámom illetve én is úgy gondoltam, hogy ott el kell a segítség. Hát mond mi hozott vissza hozzánk ilyen késői órán?
- Asszonyom Mrs. Aderson az esti órákban elhalálozott és a fia elzavart... soha nem szeretett minket, manókat így egyértelműen engem sem. A meg állapodás úgy szólt addig szolgáljam a családot, amíg az asszonyom él, de mivel elhunyt vissza kellett jönnöm.
- Mond vissza mennél, ha tehetnéd? Kérdezte Liz.
- Nem – ingatta a manó a fejét – ha lehetséges lehetne, szívesen szolgálnám újból az ön családját persze, ha maga is szeretné.
- Szeretném – felelte mosolyogva Liz – hamarosan úgy is megszületik a gyermekem és el kell, majd a segítség.
- Örömmel állok a rendelkezésére asszonyom – hajolt meg szélles mosollyal a manó lány és boldogan nézet öreg apjára.
- Most menj a szobádba és pihenj fárasztó napod lehetett.
- Én...
- Ez egy parancs volt Heli nem választás – intett Liz, mire Heli bólintott és elment miközben az apja a szemével kísérte.
- Köszönöm asszonyom, hogy megengedi a lányomnak, hogy itt legyen.
- Ő is családtag, úgy ahogyan te is. Meg aztán apám kúriára neked már túl sok.
- Asszonyom – húzta ki magát megsértetten az öreg házi manó – nem kell a kort lebecsülni.
- Csak tiszteli – bólintott Liz – nem szeretném, ha megerőltetnéd magad drága barátom így arra kérlek, kíméld magad amennyire csak lehet.
- Azon leszek asszonyom.
- És Hopi nem engedek a fizetés terén. Havi négy galleon fejenként.
- Szégyent hozzunk a házi manókra – sóhajtott fel az öreg manó.
- De én meg nem kívánom, hogy ingyen dolgozatok. Szóval ez vagy ruha. Mondta Liz halkan, mire Hopi felnevetett.
- Nem tudja megtagadni a vérét Elizabeth kisasszonykám – mondta halkan és lágyan Hopi felvéve a régi szokását, ahogyan gyermekként hívta – maga izzik vérig Arrow. A nagyapja és a dédapja is büszke lenne magára, úgy ahogyan a kedves édesapja is.
- Hát mi a válaszod Hopi?
- Legyen az a fránya fizetés, ha ettől jobban alszik, de nekem aztán ne legyen emelés – emelte fel az ujját az öreg manó, mire Liz felkacagott.
- Megígérhetem, hogy egy knútal sem emelem a béreteket, ha neked így jó.
- Így rendben is leszünk. – állt fel a manó és elindult.
- Oh, és Hopi – szólt a manó után a nő – adj valami normális ruhát Helinek ez a sok fodor és csipkés szolgáló ruha, amiben a néni kényszerítette az egy förmedvény.
- Egyet értek magácskával. Saját kezűleg gyújtok, vele tábor tűzet hátul, ha nem bánja.
- Helyes – bólintott Liz és halkan felkuncogott, mert tudta, hogy neki vannak egyedül olyan nagyszájú házi manói, mint neki... és ez így volt jó.
Egy kis kitérő XD. Szégyen szemre kihagytam egy kis mellék szereplőt az idők alatt. Ez pedig szegény Heli, de egy huszár vágással megoldottam. Nagy arc lesz, majd Heli ;) remélem ti is megszeretitek a kis manó lányt, mint Zorro-t :)
KAMU SEDANG MEMBACA
Az ötödik tekergő avagy Elizabeth története
Fiksi PenggemarA tekergők idejében játszódó kis szöszök a saját karakteremmel a főszerepben. Elizabeth egy aranyvérű apa és egy mugli anya egyetlen egy gyermeke. A híresebb aranyvérű családok már rég elfordultak tőlük, de ő nem foglalkozik velük. Élete boldog és f...
